Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sopoliga, Miroslav: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta területein

A népi építészetről eddig ismert és publikált adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a 19. században és a 20. század elején a huculoklakta területen, a Hucul'stinán, két alapvető udvartípus terjedt el, vált uralkodóvá: a nyitott (egy vagy több szabadon álló épület) és a zárt udvar (hrazda, chata v bramach). Az egysoros beépítés ezen a vidéken csak a legritkább esetben fordult elő. ugyanis az ilyen lakóház inkább a bojkok és a lemkek által lakott területre volt jellemző. A Hucul'sko területén a legprimitívebb és egyben a legarchaikusabb lakóház az ún. sokszögű formájú kolyba. Ezek a gerendavázas építmények elsősorban az erdei munkások és a pásztorok részére épültek, tehát idényjellegű építmények voltak. A kalyibába egy predisiehen (előszoba, tornácon), másképpen a chorimcin át lehetett belépni. A kalyiba közepén egy kőből és agyagból épült kemence állt. A kemence füstjét a gúla alakú tető nyílásán át vezették ki a szabadba. Kalyibákkal, igaz ezeknél jóval primitívebb formában készültekkel, a Kárpátok más területein is találkozunk, elsősorban a juhtenyésztés fellendülésének köszönhetően. így például a szepességi és tátrai ukrán, szlovák és lengyel stb. faivakban is elszaporodtak. Ugyancsak a pásztorkodás fejlődéséhez kapcsolódik a huculok által lakott területen az ún. srá/ának a feltüntetése. A stája szintén primitív, idényjellegű, ablaktalan és gyakran mennyezet nélküli, a hulladék fából és deszkából az állatok részére készült állás, karám (stojiste) közepébe épült lakóház. A staja tulajdonképpen egy téglalap alapú, derékszög formájú építmény; általában egy lakóhelyisége - szobája és kamrája van. Hasonló idényjellegű lakóházaknak tekinthetők a már piciny résablakokkal és mennyezettel ellátott, ún. színek (sopy), amelyek Szepességben a nyugati lemkek lakhelyein terjedtek el. Ezek lényegében három helyiségből álló építmények, amelyek egy bejárati helyiségből (pitvar - sin), szobából (chyza) és kamrából állnak. A közönséges hucul chalupa, amely az épületben való tartós lakás, tartózkodás szükségleteit elégítette ki, tökéletes szerkezetű, jellegzetes formájú lakóháztípusnak tekinthető. E lakóháztípus alapformája a pitvarból (predsieh) és szobából (choromy) áll. Némelyik lakóházban már két szoba épül, vagyis a pitvar mindkét oldaláról egy-egy, külön megnevezésű, livacka - bal oldali és egy pravacka - jobb oldali szoba nyílt. Ezekhez a helyiségekhez azonban már mindig kamra is tartozott. A gazdasági építmények: koséra, staja, chliv= ól, ambar = hombár, kolesha = kocsiszín stb. általában külön épületek. A gazdasági jeliegű építmények, helyiségek számát mindig a tulajdonos vagyoni helyzete és a családtagok száma szabta meg.

22 A legfejlettebbek az ún. chaty z hrazdoju vagy osedky azaz a kerített házak, amelyek eredeti állapotukban csak a hegyvidéken, a benépesítetlen helyeken maradtak fenn. Az ilyen parasztgazdaságok valamennyi oldalról zártak, s a ház lakóhelyiségének ablakai az udvarra néztek. Valamennyi épület gerendavázas, ennek köszönhetően szerkezetileg egységet képeztek. A ház lakórésze rendszerint három részből áll [chata = szoba; choromy = pitvar; chata = szoba); ezeket a helyiségeket minden oldalról (az udvar 22. Vö. SICYNSKYJ, V. id. munka 50-54.