Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sopoliga, Miroslav: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta területein

sági, történeti, etnikai stb.) hosszú időn át érvényesülő hatásának következménye, illetve eredménye. A Kárpátok itt vizsgált térsége a 13. századig közismerten gyéren benépesült terület volt. A vidék összefüggő és többé-kevésbé szervezett betelepítése csak a tatár betörést követő időszakban kezdődött, és az ukrán lakosság új állandó településeinek kialakulása még a 16. század végén is folyamatos. A Kárpátok benépesítése, a betelepítés intenzitása elsősorban az alacsonyabban fekvő alföldi - sík - területeken megnyilvánuló és egyre erősödő feudális elnyomás, s emellett még néhány más tényező egyidejű érvényesülésének a következménye is volt. A magyar királyi bizottság 1570-ben keltezett dokumentumában olvashatjuk: „Igen magas azoknak a közelmúltban létesült településeknek a száma, amelyeket 12 évre szóló szabadság illet. A ruténok (ruszinok) ezzel a lehetőséggel azonban nagyon visszaélnek, mivel a 12 év elteltével a településről eltűnnek és egy másik helyen telepednek le azért, hogy újabb 12 év szabadságot nyerjenek, hogy szabadságuk állandósuljon."

13 Mivel ebben az időben Lengyelország és Magyarország között még semmiféle határ nem létezett, törekvésükben misem akadályozta őket. A Kárpátok ukrán lakosságának településtípusai lényegében a többi ukrán terület településformáival azonosak. A kárpátukrán lakosság sajátos életkörülményeinek köszönhetően azonban a településtípusokban bizonyos eltérések, jellegzetes vonások is megfigyelhetők. Mint ismeretes a jelenlegi több gazdaságot egyesítő települések Ukrajna területén tulajdonképpen a középkori Kelet-Szlovákiából is ismert kevés (3-7) udvarból álló településekből alakultak ki.

14 Ezeknek a településeknek igen sokféle elnevezése ismert: urocysce, kut, kutok, selysce, selo, zemla, dvorsce, oseredok stb. Viszont az a tény, hogy a kut, kutok, oseredok terminusok mind a mai napig leginkább a huculok által lakott területén terjedtek el,

15 arról tanúskodik, hogy e vidék falvai - a bojk és a lemk területek falvaitól eltérően kevésbé kompakt egységek voltak. A falu központja rendszerint a folyó mellett alakult ki. A központtól nem túl messze, fenn a dombon építették fel a templomot, a haranglábat és ezek közvetlen közelében létesült a temető. A főút hosszában helyezték el a középületeket és néhány lakóházat. A többi lakóház a faluközpontot körülvevő dombokon, hegyoldalakon a leginkább nedvességmentes, hideg szelektől, esetleges árvizektől jól védetten, szétszórtan épült. Nemegy falu lakóházai annyira szétszóródtak, hogy gyakran a szomszéd település épületeivel, határával szinte közvetlenül érintkeztek.

16 A bojkok és a lemkek által lakott területen a 19. század második felében és a huszadik század elején már utcás település az uralkodó, ez a településforma a többi kelet-szlovákiai területet is jellemzi.

17 Ilyen települések a 18. század végén, igaz csak elszórtan, a Kárpátok huculoklakta területén is feltűnnek.

18 Feltételezhető, hogy kialakulásuk idején 13. HOSLKO. Ju. és koll.: Narodna architektúra. . .. id. munka 8. 14. STELMACH. A. Ju.: Istorycnyj rozvytok silskych poseleh na Ukrajini. Kyjiv, 1964. 44. 15. A huculok által lakott terület, a Huculstyna, id. munka 163. 16. Ilyen szétszórt településekkel, igaz csak kis számban a bojkok lakta területen, ill. e terület nyugati magas hegyvidéki területein is találkozunk. 17. Vö. STELMACH, H. Ju.. id. munka 128. 18. Vö. Huculstyna. id. munka 163.