Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sopoliga, Miroslav: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta területein

sen igazodott maga a lakókörnyezet: a lakóház és általában az egész népi építészet is. Az említett gazdálkodási formák közül területünkön az elsőbbséget mindig az a gazdálkodási forma kapta, melynek lehetőségét az adott föld minősége és az éghajlati viszonyok megteremtették. Az alacsonyabban fekvő vidékeken a földművelést, a mezőgazdasági termelést részesítették előnyben. A magasabb hegyvidéki adottságok az állattenyésztés fejlesztésének biztosítottak igen kedvező feltételeket. A fejlődésben azonban a legnagyobb lendületet - elsősorban a lengyel Kárpátok területén - a magas hegyvidéki juhtenyésztés könyvelheti el. A Kárpátoknak ebben a részében a falusi gazdálkodásra csaknem a 20. század közepéig még a naturális és extenzív jelleg nyomta rá a bélyegét. A falusi gazdálkodás tehát elsősorban az elemi létfeltételek kielégítését fedezte.

8 A lakosság számának gyors növekedése és a feudális elnyomás fokozódása következtében, illetve ezekkel szoros összefüggésben a 17. század elejétől rendkívül felgyorsult a jobbágytelkek felaprózódásának a folyamata. A 18. század második feléből származó adatok bizonyítják, hogy az ukrán jobbágyok többsége tizenhatod, nyolcad, negyed telken gazdálkodott, s ennek a kis földnek nem egy esetben több család eltartását kellett biztosítania. Az állatállomány nagysága is alacsony volt. 1788-ban egy jobbágyháztartásban átlag 1-2 darab igavonóállatot, egy tehenet és legfeljebb három juhot vettek számba. A kárpátukrán lakosság elszegényedésének folyamata különösen a 19. század második felében gyorsult fel, elsősorban a földnek a tehetős gazdák, kocsmárosok és uzsorások kezében való nagymértékű felhalmozódása miatt.

9 Az első világháború előestéjén az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó ukrán területeken a gazdaságok 80 százaléka a szegény, 15 százaléka a közép, és csak 5 százaléka tartozott a gazdag parasztok (kurkulok) kategóriájába.

10 Az 1930-as statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a mezőgazdasági jellegű, vagyis a földműveléssel foglalkozó gazdaságok közül ezen a területen 93,8 százalék csak 0,1-tői 10 hektárig terjedő földterületet, birtokot mondhatott magáénak.

11 Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a figyelemmel kísért történelmi időszak alatt a lakó- és gazdasági építmények (formájuk, nagyságuk, tagolásuk, a telken belül való elhelyezésük stb.) fejlődési lehetősége igen korlátozott volt, és ennek következtében még a közelmúltban is a szláv lakóház nagyon archaikus típusa őrződött meg e vidéken.

12 A vizsgált régió jelenlegi helyzete számos, egymással kölcsönösen összefüggő, egymást kölcsönösen befolyásoló tényező (fiziográfiai, gazda8. Vö. HOSKO, Ju. H.: Naselenha ukrajlnskych Karpat. . ., id. munka 9. Részletesebben lásd SOPOLIGA, M.: Formy dvorov Ukrajincov vychodného Slovensky. Narodopisne informácie, NÚ SAV a SNS pri SAV, 2/85. Bratislava, 1985. 99-100. 10. VANAT, I.: Narysy novitnoji istoriji ukrajinciv Schidnoji Slovaccyny, K. I (1918-1938.). Presov, 1979. 22. 11. VANAT I.: Schidna Slovaccyna vcora i s'ohodni. Presov. 1982. 47. 12. Egyébkent erről tanúskodnak az általunk 1970-1980 között végzett néprajzi kutatások során feltárt anyagok és ismeretek is.