Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sopoliga, Miroslav: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta területein

tása érvényesül. Éppen ezért a legújabb munkákban már ún. átmeneti, pontosabban vegyes (hucul-bojk, bojk-lemk stb.) övezetekről beszélnek.

5 A kárpátukránok hagyományos népi építészete egyes formáinak és fajtáinak kialakulását, fejlődését az elsősorban meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők mellett a konkrét történelmi és természeti-éghajlati körülmények is befolyásolták. Természetesen ebben a folyamatban nem kis szerepet játszottak a kulturális-etnikai hagyományok is, hiszen a Kárpátok e térségében élő ukránok népi építészete a szomszédos etnikumok: a szlovákok, lengyelek, magyarok, románok, németek stb. népi építészetével szoros összefüggésében fejlődött. A különböző államok keretén belül élő ukrán lakosságot hosszú évszázadokon át rendkívül nehéz társadalmi és nemzetiségi elnyomás, illetve kizsákmányolás terhe nyomta. A régiót csaknem 150 évvel ezelőtt bejáró Holovackij, J. feljegyzésében megdöbbenve örökítette meg a csodálatos, megejtően szűzi szépségű természeti környezet és az ott élő lakosság nyomorúságos életkörülményei között fennálió nyomasztóan szembetűnő különbségeket.

6 Századunk harmincas éveinek közepén a magyar Fábry Zoltán írta, hogy a kárpátukránok élete, sorsa „olyan kegyetlen és embertelen, hogy hasonlóval egész Európában aligha lehet találkozni".

7 A zord éghajlati körülményeknek köszönhetően a vizsgált térség a múltban nagyon szegény vidékek közé tartozott. Az itt élő nép fő megélhetési forrása csaknem a 20. század közepéig a földművelés, pásztorkodás és állattenyésztés volt. Ezekhez a foglalkozásokhoz, életmódformához természete5. A népi kultúra általános jellemvonásai, a nyelvi és más sajátosságok alapján tulajdonkeppen csak fö vonalaiban, illetve megközelítőleg határozhatjuk meg, illetve állapíthatjuk meg az egyes etnográfiai területek közötti határvonalakat, amelyek a XIX. században és a XX. század elején az alábbiak szerint körvonalazódtak; A huculok által lakott terület - Hucuístina: a szovjet-román határ menten fekvó területet foglalja magába, megközelítőleg a Velykyj Byckiv városkától a Cierny Ceremos eredet-vidéke között elterülő rész. A terület keleti határa a Sucava és Szeret folyók felső folyása mentén, a Krasnojil'sk városkáig nyúlik és onnan tovább a Berhomot vonalában - Vyznycja - Körív - Jabluniv - Diljatyn vonalában egészen a Limnycja folyóig terjed. Itt a Berestanka és Túrba folyók felső folyásánál kezdődik a terület nyugati határvonala, amely aztán a Teresva folyó és a Malá Sopurka folyócska völgye mentén egészen a Tiszáig nyúlik. A bojkok által lakott terület - Bojkovstina: a huculok lakta területtől nyugatra elterülő vidék, amelynek hozzávetőleges hatara észak-keleten a Limnycjanál kezdődik a Dolyna városkánál folytatódik majd a Boleckiv - Boryslav - Sambír - Chyriv vonalában egeszén az Oslava felső folyásáig, azaz a Sana mellékfolyóig (Lengyelország) húzódik. Innen a deli irányba a csehszlovák határ felé fordulva, azaz a Cirochy folyóig és innen tovább a Snina - Medzilaborec - Stropkov vonala mentén halad. A bojkok által lakott terület déli határának tekinthetjük a felső Uz és Teresov között fekvő Polonin hegyet, amely már a Kárpátokon túl fekszik; délről a Csehszlovákiához tartozó sík területek határoljak. A lemkek által lakott terület - Lemkovstina. a Bojkovstinától nyugatra fekvő, tehát a Kárpátok lejtőinek mindkét oldalán. 170 kilométer hosszúságban és délről északra pedig 60 kilométer szélességben húzódó terület. Északi határvonalának általában a Poprád és Dunajec folyót tekintik. Északon a határvonal hozzávetőleg a Sanok várostól a Dukla, Gorlice, Gribov és Osturna (Poprád mellett Csehszlovákia) irányában halad. A terület-határ délen a Medzilabinec-től és Stropkovtól Giraltovice-ig és onnan Bardejov, Stará Lubovha és Poprád irányában húzódik. Itt azonban a szlovák etnikum közé ékelve már feltűnik egy-egy ukránok által lakott sziget is. 6. HOLOVACKYJ, J.: Mandnvka po Halyckij ta Uhorskij Rusi. - Zovteh. Lvív, 1976. 6.sz. 62. p. 7. Hucul'styna, id. munka 7.