Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

a füstöt a padlástérbe, illetve az ott felépített vakkéménybe, vagy ferdén döntve a pitvarba vezeti, Ezt a rendszert aztán gyökeresen átalakítja a kémény elterjedése, amely együtt jár az egész tüzelőberendezés átformálódásával is. A függőleges, illetve ferde kürtővel történő füstelvezetés „feltehetően fejlődési fokokat jelent".

17 Ezt támasztják alá Istvánffy Gyula és Bakó Ferenc nógrádi, hevesi kutatásai, ez a folyamat játszódott le Gömör megye déli részén,

18 és erre az eredményre jutottam Zemplén vizsgálataim során is. A Zempléni-hegység vidékén a szabadkémény megjelenéséig a kabolának nevezett kürtő a kemence füstjét a padlástérbe vezette. A múlt század folyamán az Alföld felől erre a tájra is benyomuló szabadkémény elterjedésével általánossá válik a ferde kürtő alkalmazása, amely a kemence fölött a közfalat áttörve a pitvarba, a kémény alá vezeti a füstöt.

19 A másik álláspontot Balassa M. Iván képviseli, aki szerint a fenti vélemény nagymértékben megnehezíti, sőt „lehetetlenné teszi, hogy tisztán lássunk a Kárpát-medence északkeleti része tüzelőberendezéseinek kérdésében".

20 Véleménye szerint - amint azt már a fentiekben ismertettem - a függőleges és fekvő kürtővel történő füstelvezetés egymástól függetlenül alakult ki, es elterjedésük földrajzilag is elkülönül.

21 Az alábbiakban ezzel kapcsolatban szükségesnek tartok néhány megjegyzést tenni: 1. A füsttelenítés különböző módjainak kialakulását illetően alig rendelkezünk értékelhető történeti forrásanyaggal. Azok a szórványadatok, amelyek elsősorban a városi polgárházakhoz kapcsolódnak, csak nagy fantáziával általánosíthatók az egész térségre. 2. A néprajzkutatás módszereivel elérhető anyag arról tanúskodik, hogy a múlt század második felétől egy olyan nagyméretű változás játszódott le az építészeti kultúrában, amelyet korábban nem is feltételeztünk. A múlt század végéről származó adatok, hacsak ugyanerről a területről nem rendelkezünk bőséges történeti forrásokkal, alig nyújtanak alapot ahhoz, hogy akárcsak a 18. századra vonatkozó következtetéseket vonhassunk le belőlük. 3. Következésképpen: magam nem tartom kizártnak, hogy a belső fűtésű szobai kemencékhez kapcsolódó kabolás és kürtös füstelvezetési módok térben és időben egymástól függetlenül alakultak ki, de ezt semmivel sem támasztja alá több történeti adat, mint azt, hogy a kürtös füstelvezetés a kabolás változat elődje. Abban egyetértek Balassa M. Ivánnal, hogy a kabolás füstelvezetés a szabadkémény, illetve a szoba egy másik helyisége terhére történő füsttelenítésének elve általános elterjedésével jelenik meg a vizsgált térségben. Azt azonban, hogy ez már a 17. században lejátszódott, nem tudom elfogadni, hisz ebben az évszázadban a szabadkémény alkalmazása még az Alföldön sem mondható általánosnak, s a kémények északkeletmagyarországi elterjedését bizonyító anyag igen hézagos. Különösen nehezen tudom elképzelni a kémény és a kabolás füstelvezetés korai elterjedését Abaúj. Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros megyék kis hegyi falvainak eseté17. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 107. 18. ISTVÁNFFY Gyula 1911. 5-7.; BAKÓ Ferenc 1974. 275-276.; DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 81-82. 19. DÁM László 1981. 69-70. 20. BALASSA M. Iván 1988. 494. 21. Vö. 3. jegyzet