Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

egy telken több lakóépület van egymás mögött. A telek jellegzetes építménye az azt hosszában lezáró csűr. A vidék viszonylag fejlett építkezésében több, sokszor egyszerre érvényesülő hatás figyelhető meg (90. kép). Úgy tűnik, hogy alapvető az Északi-hegyvidék nyugati felének építészete, mely azonban északról, a bányavárosok irányából számos hatást vett föl, s nem elhanyagolhatók a keletről, továbbá délről, az Alföld felől jövő impulzusok sem. Az épületek, elsősorban a lakóházak építőanyagában a legrégibb réteg a talpasvázas, sövény vagy zsilipéit falkitöltéssel. Boronafalat erről a vidékről egyáltalán nem ismerünk, s ez látszólag ellentmond annak a leegyszerűsített fej lődésmodellnek, mely szerint a talpas-vázas építkezés a boronát váltja az erdőtakaró fokozatos pusztulásával párhuzamosan. Valószínű, hogy ezen a területen a magasabb építési szaktudás következtében terjedt el ez a falféleség, mely az innen északra lévő bányavárosokban a középkor végétől kezdve ismert technika volt. Ezt a falat azután a XIX. század közepétől Észak-Borsodban és az egykori Tornában előbb a kő, Gömörben a vályog váltja, de a falvak egy részében még ezután is talpas-vázas zsilipéit, illetve sövényfalú házakat építenek (pl. Perkupán, Varbócon, Tornakápolnán, Trizsben). Az 1850 utáni és a XIX-XX. század fordulójának építkezésében a különböző falféleségek a települések szűkebb környezete adta lehetőségek következtében erősen keverednek. Észak-Borsodban, a Bán-patak völgyében a kőépítkezés figyelhető meg, ugyanakkor innen északabbra, Putnok környékén, a Sajó mentén nagy számban épültek vályogból a házak. A Szuha völgyében szintén föltűnik a vályog, sőt a vertfal is (pl. Izsófalva, Dövény, Alsószuha stb.), ugyanakkor a Szuha és a Bódva között ismét a kő - a talpas-vázas mellett — a lakóházak túlnyomó többségének építőanyaga. A lakóházak alaprajzi elrendezése az építőanyagnál tapasztaltaknál hagyományőrzőbb. A szoba-konyha-kamra elrendezés a XIX. század végéig uralkodó, az istállókat is magukba foglaló házak csak az ezt követő időkben bővülnek még egy lakóhelyiséggel. A XIX. század első felében épült kétszobás házakat Észak-Borsodban csakelvétve találni. Aszázad közepétől fogva isotttűnnekföl-minta Bán-völgyében - ahol a kőépítkezés előretörése is megfigyelhető volt (Nagybarca, Bánhorváti, Mályinka). Gömörszőlős, Szuhafő, Aggtelek, Teresztenye, Varbóc, Perkupa jelzi azt a keskeny északi sávot, melyben szintén szórványosan fel-felbukkannak a XIX. század közepét követő időkben a két lakószobás házak. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részeinek tüzelőberendezéseivel a néprajzi kutatás már sokat foglalkozott, de ennek ellenére meglehetősen ellentétes nézetek láttak napvilágot. A vidék kétségtelenül a belülfűtős lapos szobai kemencék elterjedésterületébe tartozik, annak megítélése azonban rendkívül változa-