Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

tok szerint a XIX. században a lakóépületek jelentős része vázszerkezetes sövény falú volt. A teljesen földből készült falak rakott-sár technikával épültek. A XIX. század közepétől fönnmaradt lakóépületeknél a Taktaközben és a Harangodon kizárólag vályogot használtak. Ebben az időben már nem épültek rakott fallal házak a Bodrogközben, ugyanakkor a Taktaköz néhány településén (pl. Taktakenéz, Prügy, Taktaszada), sőt a Taktaköz szélén, Tarcalon, Mezőzomborban és Szerencsen is kimutatható ez a falféleség. A vidék lakóépületei szarufás tetőszerkezetűek, még a Bodrogközben is ez volt az uralkodó. A nyeregtető mindössze a Bodrogköz északi részén és a Takta mentén fordul elő szórványosan, máshol kizárólagos a csonkakontyos tetőforma. A tetőfedés anyagában itt is a nád uralkodott, de a Taktaközben (pl. Prügy, Taktaharkány) és a Bodrogközben is előfordul a zsúp-, esetenként a gyékény- és kákafedés. Az egykori Zemplén megye déli része legkevésbé a lakóházak tüzelőberendezésében egységes. A Taktaközben és Harangodon az Alföldről jól ismert kemencék fűtötték a lakóhelyiséget, a konyhákban egyaránt előfordultak az egy, a két szemben lévő és a mindhárom oldal előtt húzódó padkák. A féloldalas szabadkémény mindössze Csobajon, Taktaszadán, északabbra Mezőzomboron és Bekecsen tűnik föl, de ott is a viszonylag kései, a XIX. század legvégén épült házakban. A Bodrogköz a lakóházak tüzelőberendezése tekintetében határozottan a tőle északra lévő területek hatása alatt állt. Ismerték és használták a belülfűtős lapos, ferde füstelvezetéses kemencét, a füstelvezető kabola (11 9. kép) neve is föl-föltűnik. E történeti előzmény ismeretében érthető, hogy itt a boglyakemence már nem kapott helyet a lakószobákban. A jelenkori anyagnak még egy vonása van, mely az eredetre vall, a konyhákban esetenként rakott takaréktűzhelyekkel is kiegészített lapos kemencék voltak, és teljesen hiányoztak a padkák. Dél-Zemplén nem tartozik a tornácos területek közé. A későn, jobbára csak a XIX. század végén megjelenő oldaltornác nemegyszer csak egy erőteljesebb tetőkiugratás, melyet mindössze az első, az utcai és udvari homlokzat alkotta sarkon támaszt alá egy falazott, vakolt pillér, mint ahogyan erre a Bodrogközben találni szép példákat. A második szoba Dél-Zemplénben 1 850 előtt teljesen hiányzik. Csak a XIX. század vége felé kezd föltűnni, meglehetősen szórványosan, így a lakóházak hosszú ideig megmaradtak szoba-konyha-kamra elrendezésűnek. Észak-Borsod—Gömör-Torna. A megye északnyugati részén lévő kistáj nyugati határa a megye, illetve északnyugat-északról az országhatár, keletre mintegy az egykori tornai járásra terjed ki, délen pedig a Bükk hegységig húzódik. A falvak itt többnyire a hegyvidéki környezethez igazodó útifaluk, fésűs beépítéssel. Gyakori, hogy