Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

Balassa M. Iván Népi és ipari műemlékek A Tisza mentén kezdődő, majd fokozatosan a középhegységekig emelkedő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemcsak földrajzilag, hanem népi kultúrájában is rendkívül változatos. A sokszínűség a megye népi építészetében is tükröződik. Első pillantásra más egy falu képe, mások az épületek a dél-borsodi síkságon, vagy a Bodrogköz egykori mocsárvilágában, mint a Bükk vagy a Zempléni-hegyvidék völgyeiben meghúzódó településeken. Az eltérő természeti környezet, a társadalmi-gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek, sőt a nemegyszer más történeti sors is közrejátszott abban, hogy általában a megye népi kultúrájáról, és ezen belül a népi műemlékekről sem lehet egységes képet adni. A több-kevesebb önállósággal bíró építészeti területek, kistájak elkülönítését a népi kultúrában, ezen belül a népi építkezés történeti hagyományaiban, jellegzetes vonásaiban mutatkozó különbségek alapján kíséreljük meg. Jelen ismereteink szerint öt ilyen kistájat lehet megkülönböztetni : 1. Dél-Borsod, 2. Dél-Zemplén, 3. Észak-Borsod-Gömör-Torna, 4. Abaúj, 5. TokajHegyalja. A felsorolásból is kitetszik, hogy nemegyszer jól használhatónak mutatkoznak az egykori közigazgatási egységek, máskor földrajzi fogalmakkal kellett élnünk. Előre kell azonban bocsátani, hogy a felsorolt öt vidék között a határok nem merevek. Jó példa erre a Taktaköz és tőle északra Harangod, melyek legalább annyira kapcsolhatók Dél-Borsodhoz, mintáz innen keletre lévő dél-zempléni Bodrogközhöz. Hasonló a helyzet a Bükkalja településeivel is. Dél-Borsod. A Tiszától a Bükk lábáig nyúló, a földrajzban Borsodi-Mezőségnek nevezett terület építészete Dél-Heves hasonló vidékéhez csatlakozik. Keleten a Sajó határolja. A sík, alföldi jellegű települések egy része kétbeltelkes, szálláskertes. Ezt a településformát az jellemzi, hogy a falu belsejében egykor csak a rendszerint lekerítetlen telkű lakóépületek álltak, és ezt a belső magot övezték a gazdálkodás színteréül szolgáló, többnyire az ún. tüzelősólaknak helyt adó kertek, szálláskertek. A kertesség azonban nem minden dél-borsodi településre jellemző, ugyanakkor a Tisza túlsó oldalán széles körben elterjedt településforma ez, és az egykori zempléni területek déli