Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Ortodox, görög katolikus és zsidó művészeti emlékek - Kárpáti László

nyácska, Zemplénagárd templomaiban. A XX. század első felében megerősödő latinizációs folyamat (így nevezik a görög katolikus egyházban egykor erősen ható, a római katolikus gyakorlatot utánzó törekvéseket) helyrehozhatatlan károkat okozott a templomok régi berendezéseiben. Nagy értékű ikonokat festettek át, vagy semmisítettek meg, értéktelen szobrokat helyeztek el, olykor teljes berendezéseket semmisítettek meg. A kor még hagyományokhoz alkalmazkodó igényeit az Oberbauer féle cég elégítette ki sablonos, de tisztes iparosmunkával készült ikonosztázionjaival (Görömböly, Sajószöged, Gadna, Alsógagy). Az északkelet-magyarországi cerkók ismertté válása még sok meglepetéssel szolgálhat megyénk rejtett értékeit kutatók számára. Zsinagógák, zsidó szakrális emlékek: Az európai zsidóságot ért csapás, a kiheverhetetlen vérveszteség következtében az egykor nagymúltú, virágzó hitközségek rituális célokat szolgáló épületei néhány évtized múlva, -gondozás hiányában és nemegyszer vandál pusztítás, vagy minden kritikát nélkülöző átépítés következtében - területünk zsidó építészeti emlékei katasztrofálisan megcsappantak. A vidék zsidóságának bevándorlásai a XVIII. században öltöttek nagyobb mértéket. Miután a felvidék bányavárosai nem mutattak hajlandóságot a Cseh-, Morva- és Lengyelország felől érkező zsidók befogadására, ezek szíves örömest telepedtek meg a Hegyalja liberálisabb szellemű, és kereskedelmi konjunktúrára áhítozó bortermelő mezővárosaiban. A XVIII. század közepén az újonnan megtelepülő zsidóság már nemcsak itt, hanem pl. Miskolcon is konkurrenciát jelentett a kereskedelmi téren addig monopolhelyzetben lévő görögség számára. A húsz családot meghaladó közösségek hamar hozzáláttak a hitközség megalapításához, imaház, rituális fürdő (mikve), rabbiház, vágóhíd, alsó és felsőfokú iskolák (chéderek, jesivák) építéséhez. Zemplén vármegye területén a XVIII. század harmadik negyedében a források szerint már két zsidó templom létezett: az egyik 1 767-ben feltétlenül fennállott Bodrogkeresztúron, a másik 1 771-ben Mádon (1 33-1 35. kép). A tolcsvai zsidók korabeli nagy száma (54 családfő) valószínűvé teszi, hogy ebben a mezővárosban is volt már zsidó imaház. Ilyen régi rabbiszék és rituális központ ebben az időben csupán a felső zempléni Hoinonnán létezett. Nincs konkrét adatunk a tarcali zsinagóga építésének időpontjáról, azonban stíluskritikai vizsgálatok alapján valószínű, hogy a tarcali zsidók imaháza sem sokkal fiatalabb az előbb említetteknél. Északkelet-Magyarország régi zsinagóga építészete a lengyelországi mintákat utánozza: az alapvetően hosszanti elrendezésű terek liturgikus és mértani középpontjában áll a négy oszloppal vagy pillérrel alátámasztott boltozat alatt lévő almemor - a Tóraolvasó asztal. Ezt a kitüntetett helyet díszes vasrács vette körül. A keleti fal vakablak-szerű mélyedésében kapott helyet az Aron ha Kodes - a Tóratekercsek őrzésére szolgáló szekrény, mely a fal síkjából plasztikusan előugró oszlopos keretelést kapott. A kompozíció záradéka-