Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Ortodox, görög katolikus és zsidó művészeti emlékek - Kárpáti László

ként kőből faragott vagy stukkóból készült páros oroszlán és növényi díszeket találunk, míg a csúcson erősen átírt, gazdagon kiképzett koronamotívumok láthatók. A két tételt barokkosán mozgalmas faragott drapéria köti össze. Magát a Tóraszekrényt egykor gazdagon hímzett kárpit (parochet) takarta. A Tóraszekrény mellett helyezkedett el az előimádkozó helye (pulis). A zsinagógák korai berendezéseiben nem voltak beépített, rögzített padok, ehelyett a közösségen belüli társadalmi rangsornak megfelelően elhelyezett mozgatható imapultok álltak. A nők számára fönntartott hely többnyire a zsinagóga előcsarnokából megközelíthető, ráccsal ellátott karzat volt. E karzat alatt kapott helyet a templomba lépők számára fenntartott kézmosó és a jótékonyság erényének gyakorlását célzó, többnyire kőből faragott vagy kovácsolt vasból készült díszes persely. Késő barokk zsinagógáink belsejét gyakran színes stukkóból készült, bibliai és zsoltár idézeteket tartalmazó pajzs formájú díszek tették változatossá. A hazai zsinagóga építő gyakorlatban - a XVIII. század végén két kultúrkör mestereinek keze nyoma figyelhető meg: egyrészt a helyben dolgozó magyar vagy német származású pallérok munkája, másrészt zsidó mesterek speciális feladatokat ellátó tevékenysége. így pl. a mádi zsinagóga déli bejárati ajtajának kerete jellegzetes copf kőfaragó munka, míg a fölötte tengelyben elhelyezkedő rokokó kártus és annak szépen metszett archaikus héber kvadrát betűi minden bizonnyal zsidó kőfaragó mester munkája, ugyanez az együttélés figyelhető meg a zsinagóga belsejében is, ahol a helyi kőműves és kovácsgyakorlat emlékei mellett zsidó stukkátorok munkái láthatók. A mind Mád, mind Tarcal esetében még nyomaiban megfigyelhető mennyezeti polichromia a századvég hazai zsinagógai falfestészetének nyoma. Szerényebb igényű — inkább falusi imaház jellegű - templomok maradtak fenn Megyaszón és Erdőbényén. Ezek valós építészeti felkutatása a jövő feladata. Az emancipált magyar zsidóság hazai építkezési lázának, monumentalitás iránti vágyának szép kifejezője a megye egyetlen ma is funkcionáló nagyzsinagógája a miskolci Kazinczy utcai ortodox zsinagóga. Ennek alapkövét 1861. április 1 5-én tették le. Az épület még ebben az évben tető alá került, majd rövidesen elkészült belső berendezése is. Felavatására 1863. szeptember 3-án került sor. Tervezője a sokat foglalkoztatott Ludwig Förster (1797-1863), aki Bécs legkeresettebb építészei közé számított. Az ezerötszáz személy befogadására alkalmas épület a Bécs-Leopoldstadt-i zsinagógához hasonló. Öntöttvas oszlopai a templomteret három hajóra osztják. Förster miskolci zsinagógája nem a korabeli keleties divatot követte, inkább neoromán elemekkel díszítette homlokzatait. Az épület kivitelezésében Vecsey Imre, debreceni építész és Gaál József ugyancsak debreceni építőmester működött közre. Sajnos, megyénk többi hasonló kaliberű zsinagógaépülete - a romjaiban még álló tokaji kivételével - elpusztult, illetve rekonstruálhatatlanul átépült. Egykori szép-