Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Ortodox, görög katolikus és zsidó művészeti emlékek - Kárpáti László

jellegzetes vonása, hogy a hajó szentély előtti utolsó boltszakaszának tere oldalt egyegy conchával fedett kórusfülkével bővül, mely az ortodox liturgikus gyakorlat nyoma (Abod, Bodrogkeresztúr, Tokaj, Rudabányácska, Sajószöged, Szerencs stb.). Hasonló archaizáló vonás, hogy néhány esetben ugyanezen okokból megmarad a „férfiak templomába" nyíló déli oldalajtó is (Bodrogolaszi, Sátoraljaújhely, Végardó). A legrégebbi görög katolikus kőtemplomaink feltehetően a sátoraljaújhelyi és a bodrogolaszi templom, melyek ha nem is mai formájukban, de már a XVII. század közepén álltak. Sátoraljaújhely múlt századi metszetes vedutáján három huszártoronnyal ellátott, a fatemplomok tömegére emlékeztető hármas térfűzésű épület látható. Hasonló lehetett a Bodrogolaszi „cerkó" is, mely kb. 1802-ig, homlokzati tornyának felépítéséig és tetőformájának radikális megváltoztatásáig őrizte eredeti megjelenését. Az előbb említett hármas térfüzér: babinec (előcsarnok, nők helye) — nava (hajó) - „oltár" (szentély) a Kárpátok vidékének faépítészetéből került át a követ használó építőgyakorlatba. A szentély általában egy lépcsőfokkal megemelt, ennek ikonosztáz előtti része a szolea, melynek középtengelyében (néhol) félköríves kiugró rész az anvon helyezkedik el. Építészetileg szerény, szerkezeti megoldásaiban egyszerű görög katolikus templomaink igénytelen homlokzatai mögött nemegyszer figyelemre méltó, gazdagon díszített belső terek rejtőznek. A korai berendezési tárgyak részben még a fatemplomokból származtak és galíciai importból, Byboticze-i paraszt ikonfestők műhelyeiből kerültek ki (Baktakék, Gagyvendégi töredékek, tolcsvai régi ikonosztáz stb.). Ide sorolható és ugyancsak kelet-lengyelországi munka a boldogkőváraljai templom néhány XVII. századi ikonja, a tornabarakonyi királyi ajtó, a mogyoróskai ikon és stipesek. A sátoraljaújhelyi ikonosztázion régies, erőteljesen vízszintes tagolásával, szőlőindás lüszterezett faragványaival, színes, dúsan aranyozott ikonjaival a legszebbek közé tartozik. Az abodi ikonosztáziont 1814-ben a Jankovics műhelyben dolgozó Padits Péternél rendelték meg. Mivel kevés megrendelőlevél maradt fenn és az abodi ezek közé tartozik, álljon itt ebből néhány sor: „Minden jót és jo Egeséget Kívánunk Édes Péter Padits Uram!... Immé itt Küldjük a részünkre lévő Curatorunkat... hogy a Munka a Mesterségbe meg ne ályon, hogy ha Szorgalmatoskodik az Ur benne, hogy mentül hamarább készen légyen, mink a reánk essendő Sumát betsületesen minden hiba és ki fogás nélkül le fogjuk fizetni... hogy az Istennek Anya Szt Egy háza ne légyen puszta... Abodon 1814 az Urnák minden jókat Kivánoi Abodi Orosz Gazdák Közönségessen." Taxlán Szécsényi József nagykárolyi festő munkája a késő rokokó bodrogkeresztúri képfal. Az abaújszántói ikonosztáziont Miklóssy (Zmij) József festette 1830-ban. Ugyanő Mucsonyban is dolgozott. Szépen faragott ikonosztázokat láthatunk Kány, Homrogd, Mikóháza, Rudabá-