Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Műemléki templomok - Détshy Mihály

mennyezeténél talán néhány évtizeddel későbbi virágos festése. A szentély boltozatának csak a boltvállai maradtak meg. Az Ózd melletti Szentsimon román kori hajójához nemcsak keletről toldottak sokszög záródású szentélyt, hanem nyugati végéhez előteret és fölötte karzatot építettek, és az oromfal fölé ablakokkal áttört nyolcszögű tornyocskát emeltek (80—84. kép). A belsőt már a XIV. században kifestették, majd egy felirat szerint 1423-ban újabb falképek készültek, amelyek terjedelmes töredékei láthatók a hajó északi falán. A kis hajó legfőbb dísze azonban az 1650-ben készült famennyezet, egyedülálló motívumgazdagsággal festett, szőnyegszerű kazettákkal. A XIV. század derekáról már teljesen kiforrott, egységes gótikus alkotásként maradt ránk a középkorban is népes mezőváros, Edelény reformátussá lett temploma. Tágas hajóját és keskenyebb, sokszöggel záródó szentélyét nagyméretű, háromosztatú csúcsíves ablakok világítják meg, ívmezőikben változatos, liliom-motívumos mérműrácsokkal. Magas művészi színvonalról tanúskodik a későbbi előtérből nyíló déli kapuzat is karcsú oszloptagozataival és ezek finom levéldíszes oszlopfőivel. A szemöldökgerenda fölött a csúcsívmezőt sima kőlaptölti ki, amit dombormű helyett talán festéssel díszíthettek. A szentély boltozata elpusztult. A bordákat alátámasztó gyámköveket durván átfaragták, és már csak sejtetik az egykori szimbolikus ember- és állatfigurákat. A hajó és a szentély északi falában feltárt gótikus ajtókeretezések emlékeztetnek a hajdani oldalkápolnára és sekrestyére. A templom a XVI. század dereka óta a reformátusoké volt. Az oldalkápolnát a XVIII. században még a katolikusok használták, majd lebontották. A hajó nyugati végéhez annál alig keskenyebb, négyzetes toronyalj kapcsolódik, oldalain szűk, csúcsíves ablakocskákkal. Nyugati oldalán a bejáratot e század elején törték. A zömök, falazott toronyaljat fafelépítmény koronázza. A XIV. század második felében és a XV. század folyamán a megye csaknem valamennyi felvirágzó mezővárosában nagyméretű, tornyos gótikus plébániatemplom épült a kis román kori templom helyén. Szikszó templomának építéséről egy 1 387-ben kelt oklevél tanúskodik, de befejezése áthúzódott a XV. századba. Nagysága és megmaradt faragványos részletei a város és földesurai gazdagságáról tanúskodnak. A háromhajós, rövid hosszház főhajója hosszú, tágas, sokszöggel záródó szentéllyel folytatódik. A hajó nyugati vége előtt magasodó erőteljes tornyot a XV. század végén két oldalról tágas, nagyablakos kápolnákkal fogták közre, előteret hagyva a toronyaljon nyíló, gazdagon tagozott keretelésű kapuzathoz. A legfelső gótikus toronyszintet, amelyre utóbb óraemelet épült, négyoldalt tágas csúcsíves ablakok törik át. Különös módon kereteléseik két oldala eltérő tagozású. A keretköveket talán a torony építésekor vagy valamelyik tűzvészt követő helyreállításkor cserélték össze. A templom boltozatai sajnos elpusztultak, helyettük otromba