Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Várak és várkastélyok - Détshy Mihály

gül a XVIII. század elején az akkori birtokos, Haller Zsigmond a legépebben maradt keleti szárnyon új zsindelytetőt készíttetett. A földszinten raktárakat, az emeleten öt lakóhelyiséget rendeztek be. Ezek sorában ismét eredeti rendeltetésére helyreállították és berendezték a kétszintes kápolnát, amely a város romos gótikus plébániatemplomát pótolta annak újjáépítéséig. A korabeli várleltárakból tudjuk, hogy az alsó kápolna boltozatának nyílásán át onnan is láthatták, hallhatták a fent tartott misét. Az 1 746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben olvassuk: „Itt a várban van egy elég tágas kápolna, amiben az istentiszteletet végzik. Mind a szentélye, mind a hajója boltozatos. Jobbról-balról kőülések a régi magyar királyok kápolnáinak módjára. Van egy másik kápolna is a vár közepén az említett kápolna alatt, amelyben most nem miséznek. A kőalapok tanúsítják, hogy ebben egykor három oltár állt. A felső kápolna sekrestyéje attól északra van elegáns boltozat alatt, műves kivitelű olasz kemencével (kandallóval) tűzzel való fűtésére". A leírás szerint a felső kápolna oltára vörös márványból készült, hihetőleg a régi, reneszánsz oltárasztal állhatott még, míg a felsorolt festett faszobrok már barokk faragványok lehettek. A harangok az északi bástyán, bizonyára a rondellán álló haranglábon függtek. 1769-ben évente már csak egyszer miséztek a pusztuló várban, miután a plébániatemplom újjáépült. A XVIII. század végétől a vár elhagyatva teljesen romba dőlt, faragott köveit az uradalom és a lakosság széthordta, omladékait belepte a növényzet. Csak a négy csonka torony és a közöttük itt-ott még álló palotafalak meredeztek a magasba. A várrom, minttörténelmi emlék iránta XIX. század derekán ébredezett az érdeklődés. Századunk első felében már felmérték és ásatást is kezdtek. A teljes feltárást azonban csak az 1960-as években végezték el, és ezzel párhuzamosan készült a romok állagmegóvása és védő-értelmező kiegészítése. Boldogkő vára a Hernád széles völgyét keletről szegélyező Zempléni-hegység lábánál, messze láthatóan meredek sziklataréjon emelkedik magas romfalaival (113. kép). A tatárjárást követően a környéken birtokos család kezdte építtetni. 1 280 táján IV. Kun László király szerezte meg csere útján. Ez is tanúsítja fontosságát, hiszen az Észak-Magyarországról Kassán át az Alföldre vagy Tokaj felé Erdélybe vezető utat ellenőrizhették innen. III. András uralkodása végén került a közeli Gönc várában székelő Amadé nádor kezére. Lázadó fiainak leverése után Károly Róbert Drugeth Vilmos nádor őrizetébe adta a visszaszerzett várat, amelynek birtokaihoz tartozott akkor a környező falvakon kívül Szerencs és Tokaj is. A XIV. század végén Zsigmond kedvelt hívének, Czudar Péternek, Ónod építőjének zálogosította el. 1427 után a környező várakkal együtt Brankovics György szerb despotáé, és csak halála, 1453 után lesz ismét királyi birtok. Mátyás előbb Kassa városának zálogosította el, majd a Szapolyaiaknak adományozta. így lett utóbb Szapolyai János, a későbbi király nagyszámú várai-