Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története - Veres László

rosokban, így főként Tokajban, Újhelyen, Patakon, Göncön, Jászon és Miskolcon. Megjelentek a manufaktúrák, mint a későbbi iparfejlődés előhírnökei. Borsodban és Zemplénben egyaránt üveghuták települtek, vashámorok létesültek, 1 770-re épült fel a Miskolc melletti Ómassán Fazola Henrik ma is itt látható üzeme. Felerősödött a bányászat. E fejlődésnek köszönhető az, hogy a XVIII. század végére már Miskolc volt a terület legjelentősebb ipari központja, az iparosok számát tekintve túlhaladta Kassát is. Ugyanakkor Miskolc a kereskedelemben is felzárkózott Kassa mellé. A XVIII. század elején települtek be a városba a görög kereskedők, akik companiát alkotva monopolizálták a tranzitkereskedelmet és a borértékesítést. Gazdagságukat, társadalmi súlyukat hirdette és ma is hirdeti a XVIII. század végén emelt csodálatos berendezésű templomuk. A XVIII. századi újratelepülés és a jobbágyság helyzetének alakulása jelentős módosulásokat hozott a társadalmi viszonyokban is. A megyéket ért népmozgás a lakosság etnikai, nemzetiségi összetételének átalakulásával járt együtt. A betelepülők nagy része idegen ajkú volt. A ruszinok, szlovákok betelepülése szinte minden települést érintett valamilyen mértékben. Ebben a korszakban fejlődtek ki a kizárólag idegen lakosú falvak, ahol ruszinok vagy szlovákok, vagy e két népcsoport képviselői vegyesen laktak. Hasonló idegen lakosságú falvak szép számmal voltak Abaújban és Zemplénben is, hogy csak a legfontosabbakat említve a huta- és hámortelepülésekre utaljunk. A jobbágyság vegyes etnikai összetételét tovább színezte a belső differenciálódás. A legtöbb nemes Borsodot lakta, a lakosság 15,2%-a volt nemes. Zemplénben és Abaújban az országos átlaghoz hasonlóan mozgott a nemesség száma, 4,8 illetve 8,1% volt. A nemességnek csak kis része lakott a XVIII. században épült csodálatos kastélyokban (pl. Edelény - Coburg kastély, Szirmabesenyő - Szirmai család kastélya), többségük a jobbágyság életszínvonalával azonos körülmények között élt, csupán csak kiváltsága sorakoztatta a módosabb nemesség mellé. A nemesség rendkívül nagy számarányának is tulajdonítható az, hogy megyéink minden esetben az állami centralizáció elleni harc bástyájának számítottak, melynek legjellemzőbb bizonyítékait az úrbérrendezéssel, majd később II. József rendeleteivel szembeni ellenállásban fedezhetjük fel. A XVIII. század végén jelent meg egy olyan réteg, amely már nemcsak a nemesi előjogok védelmét tartotta fontosnak, fő feladatának, hanem társadalmi reformokat is sürgetett, később pedig törekvésük összekapcsolódott a nemzeti függetlenségért vívott harccal. A magyar nemesség leghaladóbb mozgalmának volt Abaúj, Borsod és Zemplén a területe és a legjelentősebb központok Kassán, Miskolcon, Újhelyen és Patakon voltak. Kiválóan bizonyítja ezt a progresszív nemesség részvétele a Martinovics-féle mozgalomban, a magyar nyelvújításban Kazinczy vezérlete által betöltött szerepe,