Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Eördögh Béla - Tirk Sándor: Groszmann Zsigmond élete és munkássága

hegy itt a szociáldemokrácia proletárdikatatúrája valósult meg. Ennek elveit és gyakorlatát Groszmann Zsigmond mondta el április 24-i beszédében, aki a forradalom előtt a szociáldemokrata párt baloldalát képviselte: "Az itteni polgárság úgy az első, mint a második forradalom alatt önként hajtott fejet a proletariátus előtt. Mutassuk meg neki, hogy mi nem bosszút szomjazunk, s mi módot kívánunk nyújtani nekik, hogy a dolgozók társadalmába beilleszkedhessenek. Ha megfeledkeznek magukról, a hatalom kezünkben van s a lesújtással akkor sem késünk el." A forradalmi diktatúra szükségességének ilyen értékű meg nem értése vezetett oda, hogy az intéző bizottság nem a párt tagjaival, a helyi proletariátussal vitatta meg a város sorsát a fenyegető katonai helyzetben, hanem a város korábbi polgári politikusaival közös megbeszélésen döntött a kapitulációról. Május 2-án 14 órakor megtörtént Miskolc város átadása, s a csehszlovák megszálló csapatok május 2-án, pénteken 18 órakor vonultak be a városba. Ennek a napnak a reggelén Borsod megye direktóriuma összehívta a megye összes alkalmazottait és búcsút vett tőlük. A megyeháza nagytermében Groszmann Zsigmond hosszabb beszédében vázolta a megváltozott viszonyokat, amelyek a cseh megszállással vannak kapcsolatban. Hangoztatta, hogy a szocializmust a fegyverek erejével nem lehet elnyomni. Kifejtette, hogy a megyei direktórium amikor átadja a vezetést nyugodt lelkiismerettel állapítja meg: kormányzásának ideje alatt a szociális eszmékhez híven intézte az ügyeket és igyekezett a vármegye népének élet- és vagyonbiztonságát megőrizni, hogy sohasem engedte át magát a szélsőségnek, s azért adják át a várost és a megyét, hogy megkíméljék a harcoktól. Felhívta a tisztviselőket, hogy maradjanak a helyükön és folytassák munkájukat. A városházán május utolsó napjaiban csak a polgármester-helyettes Hodobay Sándor, a főkapitány, Rimóczy József és néhány városi tanácsnok - Plank, Csathó Dezső, Peker Béla, Haller gróf stb - működtek. A vármegyeházáról viszont majdnem az egész tisztikar elmenekült. A hivatalos rend, a bürokratikus ügyintézés, a városházán még a megszállás előtti, sőt az 1919. március 21. előtti állapotokra emlékeztetett. Az intéző bizottság funkcióképtelen volt. Tagjai közül Groszmannt és Szeder Ferencet a csehek elhurcolták. Hogy pontosan mennyi ember került csehszlovák internálótáborba, nem tudjuk. Az elhurcoltak számáról némi képet tudunk magunknak alkotni egy, betegsége miatt szabadon bocsátott