Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Oláh Péter: Adalékok Görömböly történetéhez és néprajzához

s az asszony már fejhette is. Úgy tejelt az, hogy hibája se volt! Ha valaki rosszul lett, és az ingéből, ami rajta volt, levágtak egy darabot, s rátekerték azt egy szentelt gyertyára, és a gyertyát meggyújtották, s viaszát vízbe csepegtették; ha a víz tetején női fej jött ki, akkor nő, ha pedig férfi, akkor férfi rontotta meg az illetőt. A rontás ellenszere az is lehet, hogy szentelt gyertyával keresztet vetnek a megrontott homlokán, mellén és hasán. De úgy is, hogy éjfélkor kimennek a mezsgyére füvet szedni. Ebből a fűből fürdőt csinálnak, megfürdenek benne, így elmúlhat a rontás. Ugyanígy: vasárnap este és hétfőn reggelre virradóra, amíg a madár egyik ágról a másikra át nem száll, háromszor kell leköpködni az illetőt; akkor egész héten nem fog rajta a rontás. Ha nem fejlődött a gyerek, akkor rámondták, hogy száraz igézetben van. Nem gyógyszerrel kezelték, hanem virradatkor, amikor még nem kelt fel a nap, a szülők elindulnak egy kiszemelt ponthoz, s ott találkozniuk kell. Ott a legközelebbi fát kettéhasítják, és áthúzzák rajta az inget és a gyereket. Azt az inget, amiben a beteg gyerek volt, azt ott kell hagyni a helyszínen. Egy asszony tanácsot kért az ismerősétől; adna neki valami gyógyszert, mert ő majd belehal a gyomorfájásba. Az asszonynak bele kellett vizelnie egy findzsába. Abba fahamut szórtak, ettől a betegnek pezsegni kezdett a vizelete. Azt meg kellett innia, utána azt kellett mondania: Már jobban is érzem magam. Fejfájás ellen "jujok" növényt szedtek, ami olyan, mint a tátogó. Ezt megfőzték, cserépedénybe rakták, és ezzel párolgatták magukat. A tisztes fű párologtatása a fejfájás ellenszere. Az emberi vizelet jó a pattanásos bőrre. Csömörlés (gyomorfájás) ellen levágtak egy kenyérhéjat, s ezt kilyukasztották. Ebbe zsíros rongyot raktak, azt meggyújtották és leborították pohárral. A kenyeret ezután el kellett fogyasztani. Vagy: megmasszírozták a gyomor környékét, egy findzsa vízbe csepűt raktak, ezt meggyújtották, s ezt olyan gyorsan kellett a fájós gyomorhoz szorítani, hogy a csepű el ne aludjon. A víznek közben nem volt szabad kiloccsanni. A findzsa (vagy pohár) úgy odatapad, hogy amíg az ember nem gyógyul meg, nem jön le a testéről. Ha elmúlt a gyomorfájás, a pohár magától levált. Fájós lábra tengeri hagymát, farkasalma-laput és egerfarkfűt