Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről
\ XIII. század: egur, erdeu, Morus. XI. század: agir, ardeu, Moris. Vagyis a szókezdő e a X—XI. században az eger, erdő stb. szavakban még a hangnak ejtődött. Az Eger és Erdély szókat Anonymus még: Egur, Erdeuelu alakban írta, míg előtte az »egri« püspökség megalapítása idején »agri« volt a kiejtés, amit bizonyít az I. István idejében alapított püspökség máig használt latin »Agriensis« neve. A Maros szó Anonymusnál Morus, ő előtte Moris. A szóvégi -os előbb -us, még előbb -is volt. A dunántúli Martos a XIII. században Mortus, 1055-ben Mortis. Nos, mi következik ebből a magyar szavakban törvényszerű magánhangzó változásból? Ha előkerül valamelyik ládafiából egy régi magyar írás, annak korát könynyedén meg lehet határozni a magyar szavak hangfokozatából, még ha nem lenne is oda írva, hogy írták ebben s ebben az évben. A nyelvtörténész munkája a geológuséhoz hasonlít. A hegyre vagy a fúrólyuk mélyéről kikotort földrétegre soha sincs oda írva, hogy mely geológiai korszakban képződött. De akad a homokban, mészkőben csigahéj, kagylóhéj, miegymás, vagy a szénrétegben halnak, növénynek a lenyomata. Ezek az ú. n. kövületek minden korszakban mások. Csak egy párat leljen meg a geológus, mindjárt megmondja, hogy milyen kori a kövületet tartalmazó réteg. A román nyelvbe jövevény szóként átment ó-magyar szavak is ilyen korhatározó kövületek. Sohase képezte vita tárgyát, hogy a magyar egerfa (ma: éger) nevétől kapta nevét Eger városa, úgyszintén a mellette folyó Eger vize. Mint fentebb említettem, Anonymus ezt a folyót Egur (ejtve Egür) alakban írta. De mivel az egri püspökség alapításakor még Agir-nak ejtették az Eger nevet, így rögzítődött meg a latin nyelvben. (Persze nemcsak ez az egy, hanem több szó is mutatja ezt a változást!) Mikor a románok Erdélybe költöztek, akkor még Erdély nevét is Ardeuelu-nak hívták az odavalók, így hallották ezt először a már ott talált lakosoktól az újabb jövevény románok, tehát szókezdő a hanggal ment át a nyelvükbe. De az Erdélyben szintén igen gyakori Eger, Egres ( = Égeres) víznevek is bizonyára Agir-nák, Agris-nak hangzottak akkor, mert így hangzanak a román nyelvben még ma is. A román nyelvbe átment szókezdő a, az újabb e helyett: a Maros— Morus— Moris szabályos fejlődését visszatükröző régi is az új —os szótag helyett és még több más nyelvtörténeti jelenség, mivel nem szórványosan, hanem tömegesen és szabályszerűséggel következnek, félre nem tolható tanúk a magyar—román első érintkezés idejére nézve. (Néhány román betű olvasása: s = sz; s = s; t=c; c=k, cs; ch=k; j=zs, stb. Pl. Egerbegy neve román írással Agribiciu, de az ejtése Agribicsu. Az alábbi összehasonlításban csak a kiejtés szerint következnek a román névalakok.) Mai szókezdő e helyett ó-magyar a hang. Magyar név: Román név: E cselló Acsiliu Egerbegy Agribicsu Egeres Agires Égerhát Argihát Egres Agris Egreshely Agries Egres-patak Agires in
