Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről
akár kelta vagy római, akár hun, germán, avar vagy bolgár-szláv uralom nehezedett rájuk, mindig csak az uralkodó osztály változott. A hódítás nem szokta megölni a népeket, hanem csakis a saját belső sorvadásuk sodorja le őket a történelem színpadáról. Ezen az alapon tehát két úton kell keresnünk a magyarság őshazáját. Az egyik út kelet felé vezet, ahonnan a hunok, bolgárok, magyarok kijöttek. Ez az út meglehetősen fel van már derítve, elegen bolygatják. Nem úgy a másik utat, mely itt a közelben vezetne, ha rátalálnánk lépni. De nem taposott út még, nem könnyű felismerni. A magyar nemzet ethnikuma — mint a villanydrót — két szálból, egy török és egy ugor ágból fonódott össze. A villany huzal két szálát egy kezdő szerelő inas is szét tudja bontani. Nem így a török nyelvű hódító magyarok vezető rétegét, az itt talált ugor fajta ősnép rétegeitől. Nem lehet ma már ezt a két összeolvadt elemet szétbontani, — hacsak nem vérelemzéssel —, mert teljesen összeforrottak. Manapság az ugor fajta magyar népség életfájába úgy bele van oltva az egykor őt meghódító f uráni vér, mint a gyümölcsfa.lányba az oltógally, mely miután megfogant, zöld lombot és édes gyümölcsöt hoz ugyan, de már nem a maga vékony ágacskája, hanem a »régi« törzsök és gyökér dús nedve táplálja. Ma már a »fajszakertök« sem boldogulnának vele, de az Árpádkori oklevelek és Anonymus korában még szétválik e két elem. Legélesebben szembetűnik ez Anonymus munkájában, aki még nem ismer egységes magyar nemzetet. hanem ismer egy Árpáddal bejövő uralkodó nemesi osztályt, az ő szemében ez a «-magyar nemzet« és ettől erősen elválaszt egy nagyszámú, itt talált és a hódítók uralma alá került népséget, melyet néhol szlávságnak, az ország legtöbb vidékén azonban nemzetiségi megjelölés nélkül egyszerűen csak >»pa-rasztság-«-nak mond. Az ő szemében politikailag súlytalan ez a tízszeres-hússzoros számú paraszti tömeg, amelybe pedig csakhamar felszívódott a hódító »nemzet« vékony néprétege. De hagyján! Lássuk csak. mit is mond Anonymus hazánk honfoglaláskor itt talált lakóiról. I. Anonymus nyomdokain A magyar történetírás atyja a honfoglalás koránál legalább is 200 évvel későbben született. Akár 1150. körül ami Jakubovich szerint valószínűbb, akár csak 1200. körül írta: A magyarok tettei című munkáját, ez az idő még mindig nincs oly messze a honfoglalás idejétől, hogy az általa olvasott vagy hallott események elmondásában teljesen letért volna a történelmi valóság útjáról, tehát nem mondhatjuk rá, hogy munkája csak történelmi regény. Ezek a munkájában mindenütt figyelemmel kísérhető stilisztikai elemek azonban nem takarják el történeti értékű adatainak tömegét, — mint ahogyan barokk épületek gipszfigurái, áloszlopai és cikornyás vonalvezetése sem jelenti azt, hogy ezeken a külső figurákon túl, ezek alatt, ne lennének meg* az igazi oszlopok, tartófalak és lent a földben az erős kőalapzat. Aztán azt sem kell elfeledni, hogy mint az újabb irodalom
