Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

Gondolatok a magyar nép eredetéről MARJALAKI KISS LAJOS H

ét hosszú század zúgott el fejünk fölött azóta, hogy Julián barát — pápája és királya parancsát követve —- elsőnek lépett a Kelet felé vezető fölfedező útra. S azóta minden rajongó magyar számára szent út lett a jámbor baráttól elsőnek taposott nyom, mint az őshazába vivő egyedüli járható útvonal. Régi följegyzések állítják, hogy Julián eredménnyel tért meg keleti útjáról. Nemcsak hogy eljutott az őshazába, Magna Hungáriába, hanem az ott visszamaradt magyarokkal még magyar nyelven beszélgetett is. A Julián nyomdokait követő őshaza-kereső magyarok nem jártak többé hasonló szerencsével. Pedig mikor elindultak hazulról, tarsolyuk csak úgy duzzadt a jóreménységtől. S bár sokat vittek magukkal ebből a szükséges útravalóból, még többet hagytak idehaza a turánista magyarok lelkében. De mikor megjöttek útjukról, nem hoz. tak magukkal mást, mint csalódásokat, vagy egyéb eredményeket. ' Bizony így volt: még eddig minden keleti fölfedező utazás nyomában, fájdalmas csalódás váltotta fel azok reménykedése:, akik felajzott lélekkel, délibábos kép után révedeztek, akik szemeiket olyan meszsze tájakra irányították, ahol a nagy távolság és a történelem gomolygó köde miatt tévedni is, csalódni is csak igen nagyot lehet. Gondoljunk csak vissza a múlt évtizedek turános álmodozóinak kísérleteire, hogy a magyarság őshazáját törik-szakad, de Ázsia belsejében, persze Túrán táján meg .kell találni. Ekkor kapóra jött Zajti Ferenc távirata Indiából, aki egyszerűen bejelentette, hogy ott megtalálta a magyarok rokonait. Kortünet volt, hogy a körúti sajtó szenzációs tálalásban hozta a ^fölfedezést^, ami pár hét múlva eltűnt és hamarosan feledésbe merült. Most, amikor a magyarság őshazáját említem, nem beszélek a jégkorszak idejéről. Én nem' 20— 30 000 évre, hanem mindössze 2000 —3000 esztendőre gondolok viszsza. Már Dedig ezen a gyenge emberi szemmel inkább belátható időn belül magyarul beszélő ősi népet sem Turánban, sem a Kaukázusban nem találni. Ellenben jelen volt ez az ugorfajta ősmagyar népség a Duna-Tisza tájától kelet felé egészen a Volga vizéig, mint ahogy ezt az i. sz. előtti évezred ú. n. ananjinói kultúrája mutatja. Az ázsiai eredet elavult hitével szemben — mely csakis a hódító török nyelvű magyar (és hún-avar) törzsekre vonatkozhatik, — itt vannak a nyelvtudomány, a régészet, a történelmi földrajz, a néprajz, az antropológia stb. megállapításai és itt van főleg Anonymus tanúsága. Ezek mind úgy tudják, hogy Magyarország földje Árpád honfoglalása idején nem volt ám üres, lakatlan terület, sőt ellenkezőleg, — az akkori viszonyokhoz mérten — nagyon is sűrűn lakott ország volt, amelybe Árpáddal nem »nép«, hanem csak a régi urakat felváltó új katonai szervezet, új «•urak« jöttek. Föld és nép lényegében a régi maradt, akár dák,