Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 5. Anonymus és a magyarság eredete

szaporodása aránya még valamivel kisebb, mint az ugyanottani magyarságé. Sőt az elszakítás óta sem változott meg ez a helyzet, mert a városokba tóduló román elemek tömege erősen lenyomta az erdélyi oláhság születési százalékát. 1927ben pl. Erdélyben a születések száma mindössze 28.72S volt, a természetes népszaporodás pedig csapén 3.S?ó. holott ugyanakkor a megcsonkított és városiasabb lakosságú Magyarországban 8.0%-ra rúgott a népesség természetes növekedése. Megjegyzendő, hogy ugynnekk n: ]t)27-ben a Bánátban, az oláh egyke fészkében, meg csak 0.04% volt a aépszaporodás. ami a nénsorvadásnak csalhatatlan jele. Ezzel szemben a székelység még erősen tártja magát. Az oláh népelem terjeszkedése Erdélyben nem nagyobb szaporaságában, hanem abban gyökerezik, hogy tatár-török-német pusztulástól jobban mentesült hegyi rejtekeiben. .Aztán a városi kultúra =orvnsztó Itatásától is mentes volt a régi időkben. 5. A Tiszától keletre eső országrészekre kevés okleveles adatunk van. Igy tehát a korai időkre vonatkoztatva csak negative lehet azt állítani, hogy ott a XI—XII. században nem laktfk oláhok. 1203-ban azonban már felbukkan néhány oláh személynél az aradi prépostság javainak és szolganépeinek öszszeirásánál. Mindenesetre igaz, Irigy az ott összeírt népek túlnyomó többsége biztosan magyar volt. Magyar volt ugyr.nott az összes fa-u és viznév. Ma már ezen a vidéken nagy többségben é! az oláhság. 12C3-ban azonban csak az alábbi nevekről gyaníthatjuk az oláh tulajdonost: Bunn. Fermai. Focale (tüzes, heves). Fichur (ficsor), NuOucz (dió). Ezeken kivüL több aörbfj kel-ili jcllcf/ü kereszt név viselője van az összeírásban felsorolva, de ezek nemzetiségét nem is gyaníthatjuk. Ilyenek: Demeter, Kozma. Brisa, Doiiiit, Haris, Carasim stb. G. A XI11. század végén már Biliar megyében, Belényes fölött a begyekben tömef/esen laknak. (L. Györffy délbihari vonatkozású munkáiban.) E század végén és a következő elején Erdély földjéről oláh rajok vonulnak le, még pedig előbb Főgarasból Havasalföldre. később Máramarosból Moldovába. A XIV. században tiszta oláh lakosságú falvakat említenek a három Fül•lön (Kohzs és Szilágy megyéi: között). Feleken Kolozsvártól 3 km-re, s Tord a. közelében. Ezek a helyek sok más falvakkal együtt kimutathatólag oláh lakosságnak voltak már a XIV. században, pedig jó távol esnek Fogarastól. Ezeknek a faluknak, valamint a közelükben levő folyóvizeknek, patakoknak magyar neveik vannak. Mivel az oláhok sem spórákkal szaporodnak, föl kell tennünk, hogy ezekre a helyekre, nem a XIII — XIV. században, hanem jóval korábban, mindenesetre Szent Isívá'i előtt telepítették őket. 7. Az (dáhok nörba keleti vallásuk miatt sem igen nyertek volna bebocsáttatást Szent István kora óta. Az 1330 körüli pápai tizedlajstrom térképére ha ránézünk, azonnal feltűnik a sok fehér folt. mely jórészt egybeesik a máig görög keleti és görög katolikus lakosság kizárólagosan lakott területeivel. A tótoklakta római katolikus Felvidék pl. mindenfelé el volt látva plébániával. Göröa keleti kolostorok és icni nlomok számos helyen vannak cm