Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 5. Anonymus és a magyarság eredete

]ó uton jár-e Zajti? Nemrégiben az a sá5tóhir járta be az országot, hogy Zajti Ferenc lelkes tudósunk Iixliában megtalálta n magyarok rokonait. Ez a méltán szenzációs hiradás a még ma is Körösi Csornával reménykedő magyarok lelkét élénk várakozásra ajzotta fel. Félős, hogy ez alkalommal is — mint már annyiszor — megint fájdalmas csalódás váltja majd fel azok reménykedését, akik még ma is csalóka délibábos kép után révedeznek, akik szemeiket olyan meszsze tájakra irányítják, ahol a nagy távolság és a történelem gomolygóköde miatt tévedni is, csalódni is csak igen nagyot lehet.' Még nincs pontos képünk az uj fölfedezésről, de az Indiából gyéren szállongó hírekből ugy látszik, hogy azok a most fölfedezett magyarok nem is magyarul, vagy a magyarhoz" hasonló nyelven beszélő népek, hanem a hajdani török nyelvű hunok szegrül-végrül való atyafiai. Ha pedig ez ipy van és valószínűleg igy van, — akkor Zajti és az itthon reménykedő turáni magyarok két malomban őrölnek. Mert hun és mai magyar, nem egy és azonos, hanem különböző fogalmak. Igaz, hogy Atilla hunjait és Árpád honfoglaló hadát valóban a messze Turánból vezérelte ide a Gondviselés. Ha tehát a Turánból ideszakadt honfoglaló magyarok, vagy vérrokonaik a hunok atyafiságát keresi valaki, ez esetben India felső végein is joggal kereskedhetik. A Turánból idelovagolt hóditó ,turk' réteg azonban sokkal kisebb részét, talán csak 5-10 százalékát teszi a mai .tősgyökeres' niHgyarságnak. Mert ennek a mai magyyrságnak elődei már Atilla és Árpád hódítása előtt jóval, ugy 1000—1500 évvel hamarább is itt tanyáztak és akkor, t. i. a Kr. e, L évezredben szkitha, majd később szarmata gyűjtő néven emlegetett törzseik a Dunától a Volgáig terjedő összes földet birták. Ha tehát a magyarok eredetét kutatjuk, nem szabad megfeledkeznünk ennek a közrendű magyarságnak az őshazájáról sem. Sőt éppen ezt kell kutatnunk. Mikor a magyarság őshazáját említem, nem beszélek az özönvíz előtti időkről, amikor a paleolit-kori ősember — Darvin valamelyik fejlődési fokozatán állván — valószínűleg még élénken emlékezett a majomtól való leszármazására. Én mindössze alig 2 U—-3000 évre gondolok vissza. Már pedig ezen a gyarló emberi szemmel inkább belátható időn belül magyarul beszélő ősi népességet sem Turánban, sem a Kaukázusban nem találni. Ellenben jelen volt ez az ugorfajta ősmagyar nép a DunaTisza tájától kelet felé egészen a Volga vizéig, mint ahogy ezt a Kr. e. évezred egységes u. n. ananjinói kultúrája mutatja. Az ázsiai ereïïet elavult hitével szemben — mely csakis a hóditó török nyelvű hun-avar-magyar törzsekre vonatkozhatik — itt vannak a nyelvtörténet, a régészet, a törté-