Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 4. A tapolcai apátság 1214 —i adatának hitelessége

6. A XIII. század elején volt-e Tapolcán apátság? Az a megállapítás, hogy 1214-ben „Heuiuz" apátsága nem Borsodban állott, még nem bizonyítja azt, hogy ugyanakkor itt Miskolc város közelében ne lett volna meg az úgynevezett tapolcai apátság. Söt ennek meglétéről kétségbevonhatatlan bizonyítékaink vannak, íme egy pár biztos adat: a) A V. Reg. 41. (uj 209.) sz. elmondja, hogy Illyés és Péntek nevü izmaeliták rablással vádolták Márton ispánnak 10 és a Miskóc nemzetség tapolcai monostorának 9 megnevezett (Sajó-Vámos faluban lakó) jobbágyát. A pontos megjelölés „monasteríi de Taplucía pertinentes ad genus Mizidaczij", továbbá „de villa Vamus", az ugyanazon 12J9. évben több pörben itt bíráskodó Bánk, stb. datálása után nem is lehet vitás a tapolcai monostornak Î 219. évi fennállása. b) Még bizonyosabbá lesz fenti adat egykét évvel későbbi, 1221-böl való adalék támogatásával. A Vár. Registr. 303. (221.) száma elbeszéli, hogy Ihad urat, a tapolcai monostor szolgálattevőjét két márka kártétel miatt bevádolták : „Ihad, servum monasteríi de Taplucya Miscocii". Ihad a 224. (306). sz. regcsta szerint (Sajó)-Ládon lakott s egy Nolaion lakó embert vádolt be. Ez a Nolaj (de Nyíoj !) az Alsózsolca melletti mai Nolaj puszta, (nem pedig Nyilas ! mint tévesen magyarázták,) mely akkor szomszédos falu volt Láddal. A prístaldus is szomszédfalusi ember volt, t. i. Gergely (Sajó)-Petriból. (Nylos és Tilos s betűje tévedésből került a /' helyébe, jelentésük Nolaj és Tilaj ; ma mindkettő puszta. Az utóbbit helyesen magyarázta K.—B.) c) 5 291-ból végre előkerül az első okleveles adat, amelyik a tapolcai monostort mint a szomszédos Kis-Aranyos bírtok (Bükkaranyos egy része) földszomszédját, (Hejö)-Csaba, Voyla-Görómböly, Kís-Tokai stb. birtokos uraival együtt emliti, mint az eladásra került föld conmetaneusát. Ez eddig ki nem adott oklevelet Nyiry Dániel fölevéltáros ur szíves közléséből ismerem. A Szathmáry-Kírály család boldvai igen gazdag oklevéltárában őrzött (az egri káptalan 1291. évi s a jászói konv. J36Ö-Í hiteles másolatában fennmaradt) oklevél elmondja, hogy a Ponét bán által szerzett Kys-A:anasd nevü birtokot, nevezett bán Miklós ispán nevü fia Í291-ben 25 márkáért eladja Csebi Bojár fia Benedeknek és Benedek sógorának a Couch nevü Pálnak (Paulo dicto Couch). Ez alkalommal mikor a szomszédok és rokonok bele egyeznek az elidegenítésbe, Miidós ispán nyilatkozik a tapolcai monostor mint mesgyés szomszéd nevében. A Mískóc nemzetség tagjai közül (?) jelen vannak még Ponit fia Miklós ispánon kívül : Panyit Sajókeresztarról és fia Jakab, Sándor fiai Besenyőről (Sajó és Szirma — B.) t. í. Pongrác, János és András, Ponyit fiai Sándor és István Kistokajbóí, Hejöcsabáról Lőrinc fia Mihály, és ugyaninnen Mihály fiai Elek és Péter, Visnyóról Fábián fiai Pál és Péter, GörömbölyVayláról Péter fia László (de Vayla). Jelen van mint szomszéd Erne bán fia István is. A kérdéses hely igy szól : „ ... item'comes Nicolaus (előbb fílius Ponit bani) et heredes suos... et aliis omnibus de generatione sua item a monasíerio suo de Tapulcha conmetaneo terrae memoratae" (t. i. Kys-Aranasd) etc. A tapolcai monostor tehát Í29í-ben még Tiindig a Miskóc nemzetség kezén van. d) Majd egy félszázad múlva ismét van említés a tapolcai apátról. A pápai tizedszedók nagy lajstromában (1. Monumenta Vaticana 1. 356. 1.) az egri püspökség apátjai között felsorolják az adó összegével együtt. A pápai adóba 1332 —1337 között félévenként Míslyc apátja 6, Abaujszéplaké 4, Leleszé 2 ezüst márka (1 márka -=kb 200 gr szinezüst=5ó garas) összeget fizetett. A szegényebb pásztóhi apát 70, a dabolci 50, a béli 40, a saári 25, a szerencsi 24, mig a legszegényebb tapolcai csak 12 garast fizetett, holott az ugyanakkori miskolci plébános 9, a bocsi 8, az emőd: 5, az alsózsolcai 4, az ongai meg mindössze 2 garas adóval volt megróva. Az emiitett lajstrom 356. lapján igy nyugtázza a pénzbeszedö a félévi adóösszeg lerovását : „Item abbas de Tuplica solvit XII. grossos". A kácsi és tomaji apátok meg adósok maradtak a félévi tizeddel. e) 1320 táján a Széchy család kezébe került Miskolccal együtt a tapolcai monostor kegyurasága. Néhány évtized múlva meg ók mondanak le róla Nagy Lajos király javára. Mikor ugyanis 1364 dec. 25-én aláírják a szerződést, amely okiratban Széchy Miklós bán és testvére Domokos, Lajos királlyal elcseréli Diósgyőr várát a hozzátartozó számos községgel, s cserébe kapja érte Alsólendva várat, annak nagy uradalmával, a csereokmányba azt is beleírták, hogy a tapolcai monostor kegyaraságiról is lemondanak a király javára. Ezt az okmányt 1366 január 3-án ismételten megerősítik s ebben is benne van a kegyúri jognak a királyra való átruházása. A hivatkozott oklevelek idevágó részei igy hangzanak: 1364 dec. 25 „simulcum jure patronatus monasteríi Beati Petri de Tapolcza ipsos contingente" s 1366 jan. 3-án „simul cum jare patronatus Monasteríi Beati Petri de Thapolcha." (L. Szendrey: Miskolc tört. III. köt. okmánytár, 1364 és 1366. évnél.) A tapolcai monostor célja kb. a XIII. sz. végéig elsősorban az volt, hogy őrizze az alapító Miskóc nemzetség hamvait. A XIV. sz. elején azonban idegen, a Balog nemzetségből származott Széchy család kezébe került a Miskócok ősi földje, s vele a monostor kegyurasága ís. Igy nem volt meg a további adományok szerzésének lehetősége. A monostor jelen-