Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 2. Castrum Vasvár

A két oklevél meg a Váradi Registrum 243. S2. regestájának egybehangzása kétségtelenné teszi, hogy Uztras a Tabui testvére mindhárom adatban egy és ugyanazon személy. Uztras és testvérei Í2Í4-ben és 1220-ban ís Hangongban laknak s 12í6-ban kapják meg Tubul testvérei, Uztras és Péter Susa praediumot, melyet 1219-ben vagy Í220 elején dúltak fel a szc-iszédos kir. váralattvalók. Összegezve az elmondottakat : a Vár. Registr. 243. sz. ügy esetében Hangongí Iszirás (vagy Osztrás), Tabuinak testvére a vasvári (Ozd mellett Bolyok határában) vár tiszti rangú jobbágyait és a lénárd — daróci közrendű várnépeket vádolta birtoka t. i. Susa pusztításával. Hogy pedig miért prédálták fel a kir. váralattvalók Uztrásnak Susa nevü praedíumát, azt is megmondják az akkori viszonyok. Tudvalevőleg Imre és II. Endre viszályai alatt indult meg a kir. várakhoz tartozó várföldek eladomángozása. s ez a káros irányzat II. Endre uralkodása idején még fokozódott. Az Endréhez szitó Tubul ispán és testvérei az adományozó oklevél szerint is jutalmul kapták a gömöri vártól kivett Sasa birtokot, ahol t2J3-ban még a Vár. Registr. 45. sz. feljegyzése szerint királyi szakácsok laktak. A következő évek egyikében elébb Tubul, majd I2I6-ban testvérei kapták meg a falut királyi adományképpen. A várispánok nem nézték joszemmel az ö területük folytonos csökkentését, ezért az uj birtokosokat még évtizedek múlva ís ki akarták pörölni a szerintük jogellenesen szerzett birtokaikból, amint ez számtalan pöríratból kitűnik. Számos esetben pedig erőszakhoz, hatalmaskodáshoz is folyamodtak. így történt meg a fent tárgyalt jogsérelem is, melyben előbb Demeter alországbiró akart bíráskodni, de a tanuk elégtelensége miatt a váradi tüzesvas ítéletre hárította át a legfelsőbb ítélő szó kimondását. « Vasvár castruma J220 után nem szerepel többet fenmaradt és ezideig közölt okleveleinkben. 1241-ben a tatárok bizonyára ép ugy feldúlták, mint Borsod várát és az ország csaknem valamennyi castrumát. A királyi várispánságok helyett ezután a mindjobban elhatalmasodó főurak kővárai veszik át a főszerepet. A királyi várbirtokokat sorra eladományozzák párthiveíknek belső harcokat folytató királyaink. Hogy mikor került magánkézre Vasvár kir. várföldje, azt pontosan megmondani nem lehet. Vasvár 1241. után esek praedium volt, ami elárulja jelentéktelen voltát. Plébániája nem volt, mert nem szerepel az 1333. évi párái tizedlajstromban. A török korban nem említik mint községet, pedig ebből a korból már számos írat maradt fenn korunkra. Az első biztos adat a régi castrum további sorsáról 1593-ból való. Borsod vármegye jegyzőkönyvében az 1593. évből az alábbi bejegyzés értesit Vasvárról: „Nobilis Emericus Jardanhazy prohibet territor praedii Waswar in hoc Comítatu Borsodién exísten habití, ab íncolís Possession Boliok, Ozd et Chepan'' (l. Borsod vm. jegyzökönyve 1593. III. 249. 1.) Ebből a bejegyzésből megtudjuk, hogy Vasvár birtokot Járdánházy Imre nemes tiltja a szomszédos Bolyok, Ozd és Hodoscsépány lakóitól. * Vasvár egykori castrumának emlékezetét sem a régi földvárak használaton kivül maradása, sem az azóta lezajlott hét zivataros évszázad nem tudta elenyésztetni. A helgszinén ma is ugy nevezi azt a hegyet a nép, amelyen állott, mint hét századdal ezelőtt. A Hangony patak völgyében elterülő Ozd vas,-, ara mellett* de már Bolyok község határában van egy népes lakott hely : Vasvár-puszta. Itt közvetlenül a házak mellett emelkedik egy meredek oldalú magaslat, amely a kataszteri térképen „Vasvár puszta", a legmagasabb pontja pedig „Vasvar tető" nevet visel. Ezen állott Vasvár castruma. A földből és cölöpökből álló régi vár a legkitűnőbb stratégiai ponton létesült. A mintegy 100 méteres relatív magasságú várdomb alatt négyfelé ágazott el az ut. Az egyik a Hangony völgyében lefelé Borsod megye belsejébe, a másik fölfelé Nógrád megyébe, a harmadik észak felé Gömörbe (Susán át Rímaszécsre), a negyedik az itt torkoló Arló patak völgyében Egerbe vezetett. Magának a várnak régészeti feltárása a közel jövő feladata. Marjalaki Kiss Lajos Megjelent: Történelmi és Régészeti Közlemények. 1526. I. évf. 1. sz. 13-15. 1.