Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

Fenti levél mellékleteként Móricz Zsigmond két újságszeletet küldött nekem. Az egyik a Magyar Jövő (Miskolc) 1930. július 19-i számából való. Ennek cime: A honfoglaló "kalandorok". Ebben az egyhasábos közleményben »egy magyar- alaírású budapesti lakos erősen kirohant Herczeg Ferenc ellen, mert ez az tlj Idők 1930. júniusi 23. számában, szerinte sértő megjegyzést tett a honfoglaló hét vezér lovas szobrára. A másik újságkivágat a Kolozsváron megjelent Keleti Újság 1930. június 21-i szamának 4. oldala volt. amelyen G. G. aláírásé szerző részletes ismertetést adott a Nyugatban 1930. június 1-én megjelent tanulmányomból, s arról nagy elismeréssel irt. (Móricz Zsigmond saját kézírása, tintával ín levele, 1939.) Kedves Barátom, a Magyar Nyelvőr ma azt írja. hogy L eb e dia = Levö + di, tékát magyarul értelmezi... akkor Előd = élő 4- di? Gyarmat = Arvi Járventaus rokonnak ismerte el a Járventaus = vízparti lakos a gyarmatos is. Magyarul van értelme? Vagyis jönnek magyar igék a honfoglalás előtti magyarokról. Csak egyet a honfoglalás előttről, az idehazaiakról. Hogy állunk? 1939. VI. IS. Szeretettel Móricz Zs. Összegezés Fejtegetésem végére értem. A kép, melyet készítettem, nem is kép, hanem csak vázlat. A benne érintett gondolatok azonban nem hirtelen kipattant, nem múló ötletek. Nem. mert hiszen három évtizedes olvasás, tapasztalás es gondolkodás eredményei. A magyarság eredetérői kialakult felfogásom még a mezőnyéki népvándorláskorí sirmező feltárása alkalmával formálódott ki nagyjából. S azóta az országban oly nagyszámú leletanyag és a népvándorlás korára vonatkozó régészeti irodalom bővebb tanulmányozgatásá folytán lett olyanná, mint az előző fejezetekben kifejtettem. Már 1928-ban lényegében ugyanígy foglaltam össze most kifejtett véleményemet: Néhány Árpád-kori helynevünk c. dolgozatomban. Ott ezt írtam: Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pórnép nem más, mint az i. e. évezredben szkitha, később szarmata gyűjtő néven említett lovas-nomád néphullámok által ide sodródott ugor néptörzsek maradéka. A szkithákról a hagyományon kívül a sírleletek, a szarmatákról az i. u. I—IV. századból a római történetírók és Alföldi András szerint a Duna mentén talált feliratos kövek sok adatot (latruncuii) megőriztek. E népek az V. században hun uralom alá kerültek, de mint a hunok szövetségesei (miként azelőtt Traján segedesapatai) Attila harcaiban mindenütt jelen vannak s ott rangban a tucatnyi vazallus nép közül a harmadik helyen szerepelnek. Csak a hunok és gótok "előzik meg őket. A szarmaták a hun birodalom felbomlása után. a VI. században, mint szabad népek megint előbukkannak, hogy az avar uralom .idejétől kezdve ezen a néven örökre eltűnjenek. De népi mivoltuk, ezer meg ezerre rúgó feltárt sírjaik tanúsága szerint (amelyek között a hódító hunok, avarok és turk-ma-