Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

gyarok tetemei többnyire csak szórványosan fordulnak elő), nem szűnik meg a VI. században, hanem itt élnek továbbra is váltakozó hódítóiknál mindig jóval nagyobb tömegben. Folytatólagos ittlakásuk kimutatható egészen a XI. századig, amikor aztán a kereszténység új temetkezési rendje folytán soros sírmezőik megszűnnek. Képi mivoltuk tehát nem szűnt meg, és így nyelvet sem cseréltek a rétegben rájuk vagy közéjük telepedett hódítóiktól. A IX. század közepétől kezdve hungari, ungari néven emlegetik őket négy ízben is. Ezek az ungarik nem lehetnek azonosak Árpád honfoglaló, törökül beszélő hadával, mely ebben a korban, 896 előtt évekkel, sőt évtizedekkel még messze, valahol a Fekete-tenger partján tanyázott. Árpád hódító népe az egyre hitelesebb Anonymus szerint :

s olyan csekély volt a meghódol; kossággal szemben, hogy a hódítok nyelvi beolvadása négy-öt nemzedék alatt könnyen bekövetkezhetett. Árpád államszervezési elve teljesen azonos a török törzsek állameszméjével, amelyet Germanus Gyula olyan találóan foglalt össze a Budapesti Szemle 1928. évfolyamában: »A törökségnek századok alatt kifejlődött azon faji tulajdonsága, hogy egy vezér, egy dinasztia korlátlan uralma alatt megszervezi a gyengébbet, és annak gazdasági erőforrásaira támaszkodva, mindig gyarapítja területét.« Mintha csak Anonymusból olvasnánk Árpád földadományozását, úgy hangzanak az állameszmét fe; :egető Kudatku Bilik török költemény sorai: Föld bírásához csapatok és emberek kellenek, Csapatok bírásához birtokot kell osztogatni... Most sok év elmúltával ugyanolyannak látom a magyarság eredetéről bennem kialakult képet, mint akkor. Ha igaz a közmondás: több szem többet lát, — akkor nem volt fölösleges munka ennek a közfelfogástól eltérő képnek ismételt felvázolása sem. Ez a kép pedig azt mutatja, hogy a magyarság legfőbb eleme, az ugor-alap Árpád előtt is itt élt e földön, s több mint kétezer észterdő óta követi a költő szózatát: Itt élned, halnod kell! S a másik elem, mely Árpád hódító hadával jött be, nem jött hiába, mert Kelet éltető lelkét hozta magával. Hős Árpád vezér lehellte belé a csendes, lanyha tömegbe a nemzeti géniuszt, mely ezer éven át irányította a háborgó vészek között sokszor hányódó magyar nemzet élethajóját. Ezt a hajót, a magyar államiság hajóját a turáni elem kormányozta, de az olykor rohanó, máskor recsegve-ropogó gályát az ugor víz, ez az ősibb elem hordozta a hátán. A magyar nemzetet főleg ugor vér és verejték tartotta fenn mai napig s ez a szélesebb népréteg tartja fenn a jövőben is. . Bizonyára a História lelke szól hozzánk látnoki lelkű költőnk szavaival, aki ezeket az igéket írta le számunkra, örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi: Föltámadott a tenger.) Miskolc, 1956. május hó.