Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

tartományát. P. mester híradása több okból is hitelt érdemel. íme néhány történelmi tény pontozatokba foglalva: 1. Az »oláhság« balkáni őshazájából a VII—IX. század folyamán nyelvtörténeti alapon is elvándorolhatott. 2. A románság a VIII—IX. században mindenesetre a bolgár birodalom alattvalója volt. Ezt bizonyítja a románok orthodox vallásának kimondottan bolgárszláv jellege és egyházi nyelve. Mint bolgár alattvalók csakis akkor vándorolhattak be tömegesebben Erdély havasi legelőire, mikor az avar birodalom hanyatlása után, miként az Alföld, fel Munkácsig, azidőtájt Erdély is bolgár kézre került. Tehát legvalószínűbben a IX. században, esetleg újabb rajaik a X. században. 3. Egy 1231. évi oklevél egy fcgarasvidék

; birtokadományozásnál megemlíti; hogy »Trullh nevű olan« ősei már emberemlékezet óta bírják azt a helyet s akkortájbac Költöztek oda, amikor ott még a bolgárok voltak az urak. 4. Teljesen meddő dolog ma már azt állítani, hogy a románok csak a XIII. század elején szivárogtak be Erdélybe, de ott is csak Fogaras vidékére. Ez az állítás nem tartható fenn több okból. Először is nem helyes azért

s mert a román, mint balkáni nép, ' nem szaporább, mint a középeurópai fajták. Amióta hazánkban a népmozgalmat számszerűleg kimutatják, azóta kiderült, hogy a románság természetes szaporodási . aránya még valamivel kisebb mint az ugyanottani magyarságé. Sőt a 20-as évek óta sem változott meg ez a helyzet, mert a városokba tóduló román elemek tömege erősen lenyomta az erdélyi románság születési százalékát. 1927-ben pl. Erdélyben a születések száma mindössze 28,7 százalék volt, a természetes népszaporodás pedig csupán 3,8 százalék, holott ugyanakkor a megkissebbedett és városiasabb lakosságú Magyarországon 8,0 százalékra rúgott a népesség természetes növekedése. Megjegyzendő, hogy ugyanekkor, 1927-ben a Bánátban, a román egyke fészkében, meg csak 0,04 százalék volt a népszaporodás, ami a népsorvadásnak csalhatatlan jele. Ezzel szemben a székelység még erősen tartja magát. A román népelem terjeszkedése Erdélyben nem nagyobb szaporaságában, hanem abban gyökerezett, hogy a tatár-török-német pusztulástól jobban mentesült hegyi rejtekeiben. Aztán a városi kultúra sorvasztó hatásától is mentes volt a régi időkben. 5. A Tiszától keletre eső országrészekre kevés okleveles adatunk van. így tehát a korai időkre vonatkoztatva csak negatíve lehet azt állítani, hogy ott a XI—XII. században nem laktak »olahok«. 1203ban azonban már felbukkan néhány oláh személynév az aradi prépostság javainak és szolganépeinek összeírásánál. Mindenesetre igaz, hogy az ott összeírt népek túlnyomó többsége biztosan magyar volt. Magyar volt ugyanott az Összes falu- és víznév. Ma már ezen a vidéken nagy többségben él a románság. 1203-ban azonban csak az alábbi nevekről gyaníthatjuk az »oláh« tulajdonost: Buna, Fermul, Focate (tüzes, heves), Fichur (ficsor), Nuqucz (dió). Ezeken kívül több görögkeleti jellegű keresztnév viselője van az