Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről
összeírásban felsorolva, de ezek nemzetiségét csak gyaníthatjuk. Ilyenek: Demeter, Kozma, Brisa, Domit, Haris, Carasim stb. 6. A XIII. század végén már Bihar megyében, Belényes fölött a hegyekben tömegesen laknak. (L. Györffy délbihari vonatkozású munkáiban.) E század végén és a következő elején Erdély földjéről román rajok vonulnak le, mégpedig előbb Fogarasból Havasalföldre, később Máramarosból Moldovába. A XIV. században tiszta román lakosságú falvakat említenek a három Füldön (Kolozs és Szilágy megyék között). Feleken Kolozsvártól 3 kmre, s Torda közelében. Ezek a helyek sok más falvakkal együtt kimutathatólag román lakosságúak voltak már a XIV. században, pedig jó távol esnek Fogarastól. Ezeknek a faluknak, valamint a közelükben levő folyt 'vizeknek, patakoknak magyar nevük van, tehát föl kell tennünk, hogy ezekre a helyekre nem a XIII— XIV. században, hanem jóval korábban, mindenesetre I. István előtt telepítették őket. 7. A románok görögkeleti vallásuk miatt sem igen nyertek volna bebocsáttatást I. István kora óta. Az 1330. körüli pápai tizedlajstrom térképére ha ránézünk, azonnal feltűnik a sok fehér folt, mely jórészt egybeesik a máig görögkeleti és görögkatolikus lakosság kizárólagosan lakott területeivel. A szlovákok lakta római katolikus Felvidék pl. mindenfelé el volt látva plébániával. Görögkeleti kolostorok és templomok számos helyen vannak említve a XIII—XV. századi oklevelekben. Sőt egy műemlék jellegű régi román templom is megmaradt, t. i. a vajdahunyadi gör. katolikus, balkáni stílusú templom, melynek korát Möller István a XIII. századra teszi (1. História 1928. évf. 74.1.). Ez annál feltűnőbb, mert a románok eleinte évszázadokon át csak fából építkeztek. 8. Hogy a románok elébb bolgár alattvalók voltak, az is mutatja, hogy helyneveik és a kisebb patakok elnevezéseiben feltűnően nagy náluk az albán és bolgár-szláv elem. Az erdélyi román vidékek szláv elnevezései nem a bolgárszláv őslakosság, hanem a balkáni bevándorlás bizonyítékai. Százával feltalálható Erdélyben is, a Balkánon is a Csernic, Ponor, Szelistye, Bucsum, Vidra, Szohodol, Bisztra, Lupsa, Lunka és ki tudná elsorolni, hány egyéb jellegzetes balkáni földrajzi helynév. Kik voltak Erdély őslakói? Ennek az ügynek koronatanúi a folyónevek. Már pedig a Tiszától keletre eső tájak víznevei Anonymusnál is, Ortvay Árpád-kori kétkötetes víznévgyűjteményében is, úgyszintén a történelem folyamán kialakult és ma is használatban levő, a magyar, erdélyi szász és román nyelvben közösen meghonosodott víznevek vitathatatlanul magyar eredetre, magyar őslakosságra vallanak. Anonymus víznevei: Tisza, Szamos. Almás, Kapus, Sár, Omsó ér, Körös. Jószás. Tekerő ér, Tur, Kórógy, Maros, Csesztreg, Böge, Temes, Föveny rév. E 16 névből 9 félreérthetetlenül magyar értelmű. De az — s képzős szavak egyike sem lehet más. A 16 név közül egyébként mai napig egyről sem tudták bebizonyítani, hogy más, idegen nyelven volna valami jelentésük. Ortvay XI—XIII. századi víznévgyűjteményéből elsősorban a jellegzetesen magyar — s melléknévképzős végződésű.
