Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Az ongai és a vadnai középső-neolitikus csontvázak

ságaikat megőrizve tovább fennmaradtak a kora-újkőkori déli migránsok utódai. A Körös kultúra elterjedési területéről északra /a vonaldíszes kultúrára jellemző vonásokkal/ az autochton népességek karakté riszt ikumai domináltak még a Körös kultúra ideje után is. A vadnai csontváz a Kárpát-medencére nézve autochton jellegű. Előzményei az Észak-Balkán Vlasacon leírt A^ variációcsoportjában ismerhetők fel. Az ongai leletek alapjában véve ezzel azonos formakörbe sorolhatók. Archaitásuk főként a nyakszírt jellegében nyilvánul meg. Egészében véve azonban már korántsem olyan kifejezett archaitású, mint a vadnai. Leg* könnyebben a bükki kultúra népességéhez fűződő génetikus kapcsolataik tárhatók fel. Progresszív vonásaik miatt - DOLLO irreverzibilitási törvénye értelmében - feltehetően csak előzményei lehetnek a büdöspesti /BARTUCZ 1916/, a Hillebrand barlangi /SZATHMÁRY 1976, 1977/, valamint az ugyanezen formakörhöz tartozó mezőcsát-csemetekerti leletek által képviselt szaporodásközösségek kialakulásának. Ez a formakör valójában a széles variabilitása /önmagában is több összetevőből fejlődő/ B variációcsoporttal lehetett korábbi kapcsolatban. Ilyen leletek képezik Lepenski Vir neolitikus szakaszának és a padinaiaknak többségét. Az ongaiak tehát inkább abba a formakörbe illenek, melyek az AVK, illetve az autochton neolitikus népesség genetikai hagyatékát képezhetik. Ugyanekkor néhány jellegében az ongai leletegyüttes a bükki kultúrára jellemző progresszív variációk felé is tendál. Olyan mixovariációk tehát, melyben az archaikus vonások túlsúlyát progresszívek is színezik. A vadnai és az ongai leletek vizsgálata során tett megállapítások kiegészítik, illetve alátámasztják azt a régészeti megfigyelést, miszerint a vonaldíszes kerámia népessége korábban telepedett meg azon a területen, amelyre később a bükki kultúra, illetve annak kerámiaművessége kiterjedt, /v.ö.: LICHARDUS 1968, 1972, 1974, LOSITS 1977, KOREK 197o/. A korábbitól határozottan eltérő morfogenetikai állapot a kultúra-váltás idején alakulhatott ki. Ez - amennyire a rendelkezésre álló leletek alapján megítélhető - inkább új népességek letelepedésével magyarázható, mintsem az autochtonok egy részének izolációjával és önálló fejlődésével.