Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Az ongai és a vadnai középső-neolitikus csontvázak

A felső paleolitikum végén Közép-Európa népessége meglehetősen egyöntetű lehetett. A Kárpát-medencével közvetlenül népesedéstörténeti kapcsolatban levő területeken - amennyire ez a kevésszámú lelet alapján megítélhető - főként csak a brünn-predmosti evolváltahh variánsok és a vlasaci localis forma egyes variánsai dominálhattak. Ma még nem eldöntött kérdés, hogy ezek közös, vagy egymástól eltérő gen-poolokból alakultak-e ki. Azt azonban joggal valószínűsíthetjük, hogy a VTasacon A-val jelölt localis forma a mezolitikumban az egyre intenzívebbé váló déli migrációk hatására mozdulhatott ki a Kárpát-medence irányába* alapját képezve a későbbi neolitikus őslakosság jelentős részének. A másik mezolitikus összetevő talán még ennél is autochtonabb lehetett, hiszen valószínűleg ennek a déli hullámnak a terjeszkedésével szorult háttérbe /északi irányba/. Végeredményben az izoláció folytán az esetleges közös eredettől függetlenül, eltérő jellegzetességekkel fejlődő ún. közép-európai variánsok hasonló archaizmussal különböznek azoktól a népességektől, melyek a neolitikum korai szakaszában a Kárpát-medence déli részén megjelentek. így közelebb áll /tágabb értelembe vett azonos formakört alkotva/ a legarchaikusabb vadnai csontváz a zaránkihoz, a zsákaihoz és a szajol-felsőföldi robusztus leletekhez. A korai neolitikum délről betelepült népességei azonban nem élhettek a helyiek genetikus és kulturális hatásaitól függetlenül. Erre a Dél-Alföldön feltárt átmeneti formákon /PARKAS 1975/ kívül két újabb megfigyelés is utal. Szajol-Pelsőföldön egy /feltehetően a Körös kultúra korai szakaszának, illetve a Kárpát-medencére nézve autochton népességnek megfelelő/ archaikus, robusztus variánst lehetett elkülöníteni a kifejezetten immigráns /déli eredetű/ komponens mellett /SZATHMÁRY - sajtó alatt - a/, anélkül, hogy e két komponens hibridizációjára komoly bizonyítékunk lenne. Az azonos kultúrkör két szakasza tehát itt feltehetően eltérő népesedéstörténeti előzményű populációk révén teljesedett ki, melyek nem azonos időpontban élhettek a feltárt területen. Ez egyik jele lehet annak, hogy az autochton népességek fokozatosan átvették az újkőkort /számunkra/ jelző kulturális ismérveket. A másik tanulságos eset a Berettyószentmárton-Morotván feltárt leletek kapcsán bontakozik ki. Itt ugyanis a kora-neolitikus AVK kerámiával együtt olyan csontvázleleteket tárhattunk fel, melyek kifejezetten a déli immigránsokhoz köthetők, így a Körös kultúra embertani hagyatékára jellemzők /SZATHMÁRY - sajtó alatt - b/. Ugy tűnik tehát, hogy a Kárpát-medence déli részén eredeti sajátos-