Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Az ongai és a vadnai középső-neolitikus csontvázak
archaikusabb komponensek közé. Ezidáig csak Zsáka-Vizesi tanyáról /SZATHMÁRY és NEMESKÉRI 1976/, Záránkról /SZATHMÁRY 1979/, valamint Szaj ol-Felsőföldről /SZATHMÁRY/ ismertünk ilyen feltételezhetően sajátosan helyi eredetű leleteket hazánk területén. Azokat a genetikus közösségeket, melyekből ezek az egyének származtak, nem érinthette jelentős mértékben a neolitikum korai szakaszában kulmináló déli hatás. A vadnai leleten /N°l/ még ezeknél is jobban megnyilvánulnak a korai neolitikum balkáni eredetű népességeinek jellegzetességeitől különböző vonások. Elsősorban az ilyen tipusú csontvázak nyújtanak lehetőséget a még kimutatható mezolitikus előzményeken fejlődött autochton neolitikus népesség /vagy néprósz/ arculatának rekonstrukciójához. A vadnai lelet jelentősége tehát ilyen vonatkozásban kiemelkedő. Ezt a kérdést azonban a mezolitikus népességek fejlődésének vizsgálatával, tehát a másik oldalról is meg kell közelítenünk. A Kárpát-medence peremterületén található az európai mezolitikum embertani szempontból legjelentősebb lelőhelye /Vlasac - Jugoszlávia/. E hosszú használatú telep /illetve temetkezések/ több nóphullám C^: i.e. 75oo-53oo/ morfológiájáról, genetikai eredetéről nyújt tájékoztatást. Ebben a két genetikailag különböző, és időrendben is eltérő megjelenésű variánscsoport különíthető el. /NEMESKÉRI ós SZATHMÁRY 1978a, 1978b, 1978c/. Az egyik a legkorábbi ún. felsőpaleolitkus forma localisból /A^/ eredeztethető. A másik pedig egy későbbi megjelenésű evolváltabb forma /B,/. Mindkét variációkörnek megvannak itt a további fejlődés során kialakult variánsai /k^ és B 2 csoport/, valamint olyan típusok, melyek ezen későbbi szakasz folyamán a két alapvető morfológiai csoport közötti keveredést /hibridizációt/ jelzik. A vlasaci lelőhelyhez közeli Lepenski Viren előbb csak az A típus cromagnonid jellegű variánsa, majd a B típus jelent meg az A variánsok továbbfejlődött formái nélkül. Ezért itt a köztes formák eltérő jellegűek és minimális arányban vannak képviselve. A zömében B,, típusú padinai /ZIVANOVIC 1975/ népességben pedig alig találhatók meg az A csoport vonásai. A magyarországi újkőkori leletek közül egyedül csak a vadnai az, melyet minden nehézség nélkül ebbe a mezolitikus - protoneolitikus - neolitikus variációsorba beilleszthetünk; mégpedig a mezolitikum késői szakaszát képviselő vlasaci variánsok közé. /Az eddigi legarchaikusabb kárpát-medencei lelet Záránkról ismeretes, de az inkább Brünn-Predmosti vonásokat mutat/. A legjobban tisztázható eredetű mezolit - túlélő komponens tehát ehhez a déli localis formához köthető.
