Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

CZÁJLIK PÉTER: Adalékok egy természettudós munkásságához

GYULA 1929* március 1-én mutatta be az Állattani Szakosztály ülésén, majd 1929* május lo-én ugyanitt az "Adatok a háromövü csikós egér /Sicista loriger trizona Pet./ előfordulásához és életmódjához" e. árjább VÁSÁRHELYI dolgozat kerül felolvasásra. 1925-26-os megfigyeléseit közli, bizonyítja az igen ritka faj tiszaföldvári, pusztapói, kisújszállási, karcagi, törökszentmiklósi előfordulását, leírja fogságbantartásának tapasztalatait, tisztázza párzásának és vemhességének idejét. /Ennek a dolgozatnak az anyagát is a pusztapói években gyűjtötte össze/. VÁSÁRHELYI "Pusztapó apróemlős faunája" c. írását szintén az 1929. május lo-i szakosztályi ülésen ismerteti ÉHIK, amely 2o emlős faj pusztapói előfordulását bizonyítja /hazai emlős faunánk 74 fajt számlál öszszesen/. Bmlősgyűjtöményének csontanyagát egyben összehasonlító vizsgálatokra is felhasználja, ugyanis már pusztapói tartózkodását megelőzően elkezdi a ragadozó madarak táplálkozására vonatkozó adatok gyűjtését. Pusztapón nagyszámú ragadozó madár /egerész - és gatyás ölyv, kuvik/ köpetet gyűjt és határoz meg. Pusztapóról 1927-ben érkezik meg VÁSÁRHELYI ISTVÁN a mai BorsodAbaúj-Zemplén megye területére, itt talál otthonra élete végéig. Első állomása Felsőméra, ahol felfigyel az egyik legnagyobb mezőgazdasági károkozó faj, a mezei pocok hirtelen elszaporodására. Már régóta foglalkoztatta a faj szaporodás-biológiájának tisztázatlansága. Céltudatosan hozzákezd az ezzel kapcsolatos kísérletekhez. A kísérlet az állat életmódjának teljes ismeretét kívánta, s hogy a kísérlet sikerült azt a "megelőző 2o év szakadatlan megfigyelésének, jegyezgetósének" köszönhette - írja később e témáról szóló tanulmányában. /Állattani Közlemények 1929. XXVI. 86 p./ 1927 a felkészülés éve, mert "ebben az évben az elhelyezés nehézségei miatt csak a következő évi tenyészanyagot tudtam biztosítani, mert bizony embernek nem való földes, vizes lakásomban állataim szaporítani nem akartak. 1928-ban a szabadban elhelyezett terráriumokban a szaporodás már simán és minden fönnakadás nélkül ment. Nem kevés gondom, bajom volt a sok terrárium elkészítésével és az élelmezéssel. Őszintén mondom, én többször feküdtem le éhesen, de pocokjaim egyszer sem maradtak élelem nélkül. A szaporítási kísérleteim alatt föletetett élelmet sajnos nem mérhettem, mert állataimmal csak éjjel és vasárnap foglalkozhattam." /Állattani Közlemények 1929. XXVI. köt. 86. p./