Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

CZÁJLIK PÉTER: Adalékok egy természettudós munkásságához

- 2o9 gen nehéz anyagi helyzete. A VÁSÁRHELYI egész életét végigkísérő ÉHIK bélyegnek, miszerint "nem szakképzett zoologue, de igen tehetséges megfigyelő" teljes mértékben ellentmond az a tény, hogy talán senki sem ismerte jobban nála korának és az azt megelőző időszaknak a szakirodalmát, következetesen gyűjti a magyar fauna minden területéről az irodalmat, és élete végéig tanulmányozza is. Szakirodalmi ismereteinek alaposságát magam is tapasztaltam, amikor a 6o-as évek elején, kutatásaim kezdetén segítségért fordultam hozzá. Őrzöm levelét, amelyben - két héttel a jelentkezésem után - 60 címszavas irodalmi jegyzéket küldött számomra egy olyan témakörben, amely az akkori tudományos tevékenységétől ugyancsak távol esett. Ugyanakkor elküldte régebbi, az én témámhoz kapcsolódó dolgozatainak másolatát /több tíz oldalt maga gépelt le, pedig akkor már 7o éves elmúlt/, amelyeket még nem jelentettek meg. És hányan voltunk ilyenek az elmúlt 2o évben, akiknek pályakezdésénél VÁSÁRHELYI ISTVÁN önzetlensége nagy segítséget jelentett, hol tárgyi anyagok egyszerű odaajándókozásával, hol adatszolgáltatással, hol tanáccsal. Ezt nem lehet, nem szabad elfelejteni. A fent idézett bemutatás idején /1927-ben/ VÁSÁRHELYI már igen nagyszámú, jelentős emlős bőr- ós koponyagyűjteménnyel rendelkezett. Tudását é3 gyűjteményeit egész életében gyarapította. A VÉGHELYI-gyűjtemóny cserenaplójából tudjuk, hogy csak 1925-27 között VÉGHELYITŐL 21 emlős faj 117 példányát kapja cserébe saját gyűjteménye I4 fajának 116 példányáért. így jutott a hegyvidéki emlős fauna összehasonlító anyagához, míg ő az Alföld közepéről, Pusztapóról /ma Kétpó/ küldi a jellegzetes fajokat VÉGHELYI-nek. Kétévi pusztapói tartózkodása alatt többszáz emlős preperátumot juttat el a Nemzeti Múzeum állattárába, s ugyancsak ekkor végzi el megfigyeléseit a földi kutya rejtett életmódjának tisztázására. 1926 végén el kellett hagynia Pusztapót. így emlékezik meg erről: "Sajnos el kellett hagynom /Pusztapót/, s még környékén sem tudtam elhelyezkedni, hálás köszönet az ottani tudományt pártoló földbirtokos uraknak." /Állattani Közlemények 1929.XXVI. köt. 152.p./ EHIK .elsőnek írja le a mai Magyarország területéről a keleti cickány és a mezei görény előfordulását VÁSÁRHELYI pusztapói, jászberényi és VÉGHELYI esztergomi bizonyító példányai alapján. VASÁRHELYI azonban nemcsak gyűjti, de meg is figyeli a faj életmódját, sőt 1926-ban még szaporítania is sikerül. Pontos adatokat szerzett a faj párosodásáról, vemhességéről és ivadékgondozásáról. Az erről irott dolgozatot ÉHIK