Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: Amphipoea lucens PRR. /Lep.: Noctuiade/, faunára új bagolylepkefaj Borsod megyéből és a magyarországi Amphipoea fajok

nictitans változatának tartották. Â STAUDINGER Katalógus első kiadásában /1871/ kettő /ab. erythrostigma Hw., var. lucens Frr./

t a második kiadásban /19ol/ pedig egy újabb változata /var. pallescens Stgr., amely valószínűleg azonos a később STAUDINGER által Turkesztánből leírt H. ochreola Stgr. = renalis Alph.-val/ szerepel a nictitansnak. LAPLACE /19o4/ is két változatot említ /ab. erythrostigraa Hb. és ab. lucens Prr./ A továbbiakban egymás után különítik el az új fajokat. TUTT 1888-ban leírja a paludis-t /nem véve tudomást arról, hogy azt PREYER már 183o-ban leírta fuoosa névenï/, SPULER 19o8-as, "Die Schmetterling Europas" /p. 214./ című munkájában a lucens-t önálló fajnak említi, BURROWS és PIERCE 1908-ban leírja a crinanensis-t. PIERCE 19o9-es munkájában /The Genitalia of the British Noctuidae/ genitalia vizsgálatai alapján öt fajt ismer el: nicticans, paludis, lucens, crinanensis és atlantica, utóbbi azonos a SPEYER által leírt americana-val. BURROWS 1912-ben az asiatica-t /Kaukázustól Tien-San, Usszuri/, CHAPMANN a burrowsit /Kelet-Szibéria/ írja le. A későbbiekben csak utalni kívánok PETERSEN 1914-ben nagy összefoglaló munkájára a nictitans-csoportról, egy új faj /ussuriensis: Usszuri vidék. Japán/ leírásával. A továbbiakban - eltekintve az ázsiai fajoktól - az Európában is előforduló fajokkal foglalkozó Warnecke /193o/, főleg HEYDEMANN /1931/ és ALBERS /1932/ munkái, már csak a nomenklatúrái problémákat tisztázzák, a közben ismeretessé vált hiteles első irodalmi leírások alapján, a prioritási elvek figyelembevételével. A nictitans név ugyanis eleinte több, valójában önálló fajt foglalt magában, majd fentiekben leírtak miatt elveszítette értékét, és PETERSEN 1914-es munkájából megállapítható /pl. a genitalia rajzok alapján/, hogy már csak arra a fajra vonatkoztatják, amelyet még LINNÉ írt le oculea néven, így a nictitans név csak szinonim lett. Az Amphipoea genuszt Európában az alábbi négy faj képviseli /amelyekből három hazánkban is él/, 1. A. crinanensis Burr, et Pierce Palearktukus faj /Anglia, Skandinávia: Svédország, Finnország, Észtország, Lengyelország, Szibéria, Tien-San, Bajkál-tó környéke, Mongólia, Szahalin/. /PETERSEN 1914, WARNECKE 193o, CLAYHILLS 1957/. PETERSEN említi Németországból is /egyetlen példány Berlin mellől/, újabb irodalmak azonban ezt nem erősítik meg. 2. A. oculea L. /=nictitans Bkh./ Az euroszibiriai faj areája Nyugat-Európától, Kelet-Szibiriáig terjed. Északon megvan okandináviában, legdélebbre az Alpok déli részén