Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: Amphipoea lucens PRR. /Lep.: Noctuiade/, faunára új bagolylepkefaj Borsod megyéből és a magyarországi Amphipoea fajok

jut, Dél-Európából már hiányzik /BERGMANN 1954, CLAYHILLS 1957, WOLPSBERGER 1966, DANIEL 1968, KLJÜCSKO 1971/. BERGMANN szerint a törzsalak csak Észak-Nyugat-Európában él, míg az Alpoktól keletre a ssp. nictitans Bkh. képviseli, sőt DANIEL /1967/ és WOLPSBERGER /1966/ még a közép-németországi, stájerországi és Dél-Alpok populációit is ehhez az alfajhoz sorolja. KOCH /1958/ szerint Németországban az északi és nyugati részeken a nominotipikus alak, még a középső és déli részeken a nagyobb f. nictitans Bkh. él. Az irodalom számos aberrációját említi. Eddigi vizsgálataink szerint a hazai oculea-populációk sem egységesek. A Bükkben például viszonylag nagy, vöröses példányok repülnek július elején nedves patakvölgyekben és sötét színezetű kis példányok karsztbokorerdőkben augusztus végén. Az oculea populációk helyzetének pontos tisztázása még további vizsgálatokat igényel, ill. a hazai populációkon folyó vizsgálatokat még nem fejeztük be. Hazánkban a Dunántúl-domb-és hegyvidékein, Budapest környékén, az Északi Középhegységben, a Tornai Karszton, a Nyírségben és egyetlen helyen az Alföldön /Tompa/ sikerült eddig megtalálni. Egyetlen nemzedéke június végétől szeptember elejéig repül, az északi országrészben július elejétől szeptember elejéig. Tápnövényei fűfélék, főleg a Deschampsia caespitosa, valamint Petasites-fajok gyökerei. 3. A. fucosa Prr. /= paludis Tutt.. = chrysographa Hb./ Európában /Dél- és Dél-Nyugat-Európa kivételével/ és Szibiriában elterjedt faj /KAISILA 1947, BERGMANN 1954, CLAYHILLS 1957, WOLPSBERGER 1966, KLJÜCSKO 1971./ Ázsiában déli határa a Kaukázus - Tien-San - Mongólia egyes részei. PETERSEN /1914/ említi észak-afrikai előfordulását, ami nem valószínű, ugyanis egyrészt már Európa déli részéről is hiányzik, másrészt a genusz egyetlen más faja sem fordul elő Afrikában. Angliában a ssp. paludis képviseli, sőt KLJÜCSKO /1971/ szerint a Krímben élő populációk is ezt az alfajt képviselik, ami valószínűleg téves felfogás. Hazánkban jóval kevesebb lelőhelyről ismeretes, mint az előző faj. Az Alföldről és a Dunántúl nagy részéről hiányzik. A Kárpát-medencében legelterjedtebb Erdélyben, az Északi Középhegység egyes részein, a Tornai-Karszton és a Felvidéken. Nedvességkedvelő faj, amely egyes helyeken nagy egyedszámban fordul elő. Egyetlen nemzedéke június végén, augusztus elején repül. Hernyója tápnövényei gyökereit fogyasztja és a gyökerek között maga készítette csőben él. Tápnövényei a Deschampsia caespitosa, Pestuca