Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III

holomediterrán - mandzsúriai areájú fajok. Meleg- és mérsékelten azárazság-kedvelőek, Â Bükk tölgyes zónájában elterjedtek. A legnagyobb faj- és egyedszámot a hegység déli részein érik el. A fennsík, ill. ószak és kelet felé haladva a fajszám lassan, az egyedszám gyorsan csökken. 2. Tápnövényük a molyhos tölgy /Que reus pubescens/

: pubescent alls komponensek. A reájuk pontomediterrán. Két faj ismeretes a Bükkből: Ph. bucephaloldes 0.

. P. ruficollis P.

. Erősen meleg- és szárazság-kedvelő /xorotherm/

fajok. Tápnövényüket egészen a fennsík pereméig követik. 3. Betularis /nyíren élő/ és betulo-alnetaris /nyír-éger-evő/ fajok: L. bicoloria Schiff.

. P. fluctuosa Hb.

. P. duplaris L.

. P. flavi- cornis L.

. Ph. gnoma P.

. N. droaedarlus L.

. D. curvatula Bkh.

. D. lacer- tlnaria L.

. Euroszibiriai, szibíriai fajok. Tápnövényeik élőhelyéből következően nedvességkedvelő /hygrophil/ állatok. Közép- és Dél-Európában hegyvidéki nyíresekben, alacsonyabb részeken csak nyír-éger lápokban élnek, ezért rendkívül lokálisak. Közép-Európa északi részein a fenyerek /

"Heide

"/ és a nyíresedő fellápok /

"Hochmoo

"/ jellegzetes és gyakori fajai. Észak-Európában síkvidékeken is elterjedtek, sőt egyes fajok areája Szibíria nagy részét is magában foglalja. A Bükkben a fennsíkon és a fennsík peremén nyíresekben, illetve a patakvölgyek égereseiben élnek. 4. Hernyóik füz- /Salix/ ós nyár- /

Populus/ fajok leveleit fogyasztják: saliceto-populetaris komponensek. A Bükkben a magasabb részeken fő tápnövényük a Salix caprea, a völgyekben más Salix- és Populusfajok. Ebbe a csoportba sorolhatók: H.hermelina Gőze

, C. vinula L.

, Ph. tremula Gl.

I H. ziczac L.

. H. phoebe Sieb

.

. P. palpina L.

. G. crenata L.

. a Clostera genusz fajai, T. or Den, et Schiff.

. T. ocularis L.

. Nedvességkedvelő fajok. A fentieken kívül néhány faj átmeneti típust képvisel, pl. a betu- lo-salicetaris D. falcataria L.

. Megemlítendő még az ulmetaris /szilen élő/ B. uTmi Schiff.

, és a fagetalis /fő tápnövényük a Fagus silvatica/ S. fagi L.

. D. cultraria P.

. utóbbi két faj a Bükkben rendkívül elterjedt. A következőkben rátérek a fauna fajonkénti ismertetésére, amely továbbra is az első részben /Herman Ottó Múzeum Évkönyve XV. kötet p. 351-375/ kialakított formában történik. A gyűjtőhelyek és gyűjtők neveinek rövidítései is változatlanok, ezért újbóli ismertetésüktől most eltekintek. A gyűjtőhelyek listája viszont kibővül azokkal a lelőhelyekkel, ahol csak éjszakai gyűjtések folytak, ezért ezeket az alábbiakban ismertetem: