Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III

a lelőhely megrövitéra lelőhely megrövitérnevezése dítékénevezése dítékése pen se pen Ablakoskő völgy Aő. C8 Kisgyőr Kir. 14 Álmagyar Ar. Kőlyuk-galya Kg. H5 Bacs6 völgy Bes. Leány-hegy Lh. B7 Bakt

ai erdő Bd. •orva—völgy •or. Bekény Bny. H4 •ályinka Hn. D9 Bükkszentlászló Bü. 16 Nagyágazatbórc le. Cseh-völgy Csh. 14-5 Hagyrakottyás Ns. Al Farkastorok Ft. Novaj Nj. B2 Felsőnagyverő Fő. B7 Nyírbérc Nyb. Flóraforrás Ff. G9 Pereces Pc. I-H9 Forrásvölgy Fgy. H8-9 Síkhegy Sh. Füzérmajor Fm. Szépasszonyvölgy Szé. Görőmböly Go. Telekessy-mház Tm. 5 Hidegkúti völgy Hv. C4 Tö

viskosvöÍgy T3. 1 Hármaskút Hút. C7 Vadkert Vk. D7 Kapubérc Kb. D9 A tápnövények ismertetése ABAFI-AIGNER, BERGMANN, HRUBY és KOCH összefoglaló munkái alapján történik, kiegészítve a saját vizsgálataim és megfigyeléseim során nyert újabb adatokkal. fam.: SPHINGUDAE 1. Acherontia atropos L.: E. 59. 9. 11., A., Ml., Hc. /R./, E. 64. 8. 3o., U. 64. 9. 12. /J./, Av. 64. 9.8. /W./, Av. 69. 9. 19., 7o, 8. 26., 9. 4., Ny., 64. 8. 4., Mc. 69. 9. 22. /Gy/, G. /Vásárhelyi/, Kir. 82. 9. 14. /Gy./. Észak-afrikai ós dél-európai faj /KOCH I964/. Az egyik legismertebb vándorlepke, amely vándorlásai során messze északra jut. Ismeretesek példányai Finnország több részéből is. /KAISILA 1947, CLAYHILLS 1957, MIKKOLA 1967./. A Kárpátoktól északra azonban csak ritkán szaporodik, bár Finnországban I869-1960 között, egy bábot és négy hernyót is találtak. /KAISILA 1962/. Hazánkban az ország egész területén gyűjtötték, a század első feléből sok példány ismert. Az utóbbi években rendkívül megritkult egész Európában. Nálunk csak második nemzedéke fejlődik. A Bükkben csaknem lo éve nem gyűjtöttük, régebben a Garadna völgyben tenyészett is /VÁSÁRHELYI I. gyűjtötte lárváit solanumon/.