Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

DÓDONY ISTVÁN-TAKÁCS JÓZSEP: A vörösvágási nemesopál színjátéka

A nemesopál anyagának HP-ban való oldhatósága lokálisan változó, így a szinkronban oldódó felületek ugyanolyan fényességgel jelennek meg a felvételeken. Az azonos kontrasztú részek hálózatot alkotnak, amely megegyezik a szánreplikákon tapasztaltakkal. A SEM vizsgálat során Jól megfigyelhető, hogy a vörösvágási nemesopálban a szögletes morfológiai elemek térben periodikusan ismétlődve a fény hullámhosszának a nagyságrendjébe oső rácsállandójú háromdimenziós rácsot hoznak létre /6.ábra/. Az ausztrál nemesopál étetett törési felületéről készített szánreplika képeken 0,1-0,2 yum-es, egyforma, gömbölyű morfológiai elemek magas szimmetriájú rendezettséget mutatnak /7.ábra/. Az izometrikus elemek felszíne egyenetlen, közöttük üregek láthatók. A telkibányai nemesopál másodlagos szerkezetét szintén magas szimmetria szerint illeszkedő 0,1-0,2 yum-es, gömbölyű morfológiai elemek építik fel. Ezek alakja, rendeződése tehát nem a vörösvágási, hanem az ausztrál nemesopáléhoz hasonló. A vörösvágási minták polarizációs mikroszkópos vizsgálatával megállapítható, hogy a tejopál egy nikollal sötétbarna, átlátszatlan, keresztezett nikollal optikailag izotróp. A nemesopál alapszíne egy nikollal halvány vörösessárga, színjátéka csak alig ismerhető fel. Keresztezett nikollal egymással érintkező, különböző színű foltok formájában optikai anizotrópiát mutat, amelyek "kioltása" /színe/ a tárgyasztal forgatásával foltonként változik. Az általában 0,1 mm-t meghaladó foltok "kioltása" nem egységes. Az albit poliszentetikus ikerlemezrendszeréhez hasonló párhuzamos sávokban minden második egyszerre változtatja a színét /8.ábra/. A sávok szélessége 1-20 yum és foltonként eltérő az orientációjuk. Konoszkópos vizsgálat alapján a vörösvágási nemesopál optikailag kéttengelyű és a 2V értéke 10-30°. Egy folt színeinek adott irányhoz való kötődését ráeső, polarizálatlan fényben elemeztük. A változó beesési szögből megvilágított opállemez egy foltról megfigyelhető színei - az univerzál-asztal geometriája miatt - csak kb. 100°-os kúpszögön belül voltak mérhetők. Az adott irányban felvillanó színeket Wulf-féle hálón ábrázolva megállapítható, hogy nem diszkrét pontokban, hanem diffúzán szétterülve jelentkeztek /9.ábra/. A Wulf-hálón rögzített fényfoltokat optikai diffraktogramként értékeltük ki. Az Ewald-szerkesztéssel /10.ábra/ meghatározott rácsállandók minden esetben a fény-