Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

DÓDONY ISTVÁN-TAKÁCS JÓZSEP: A vörösvágási nemesopál színjátéka

hullámhossz nagyságrendjébe estek. A rács szimmetriája triklin. A szerkesztésnél figyelembe vettük a Wulf-hálán kapott "pontok" diffúz jellegét és az egyes színek hullámhosszának a becslését, ebből következően az Ewald-gömbök sugarának méretbeli ingadozását is. Értelmezés: Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a vörösvágási tejopál és a nemesopál kristályossága, víztartalma, nyomelemtartalma között a színjáték keletkezése szempontjából nincs értelmezhető különbség. Anyagukban ugyanakkor a fény hullámhosszának a nagyságrendjébe eső morfológiai elemek ún. másodlagos szerkezetet hoznak létre. A tej opál és a nemesopál közötti különbség, másodlagos szerkezetük eltérő rendezettségére vezethető vissza. A tej opált felépítő, rendezetlenül elhelyezkedő, különböző méretű morfológiai elemekről a beeső fehér fény szóródik a tér minden irányába. Mivel a színek közül a kék hullámhossza esik a legközelebb, ezért az szóródik a legintenzívebben. Ennek következménye a tej opálra jellemző, homogén kékesfehér szín, az opaleszcencia megjelenése. A nemesopálban - így az ausztrál, a vörösvágási és a telkibányai mintákban is - a fényhullámhossz nagyságrendjébe eső méretű, rendezett morfológiai elemek optikai rácsot hoznak létre. E másodlagos szerkezet és a fehér fény kölcsönhatása optikai diffrakciót eredményez, amely során a fény különböző hullámhosszú komponensei, a színek egymástól eltérő irányokban hagynak el minden foltot. A makroszkóposán megfigyelhető színes foltok végeredményben különböző orientációjú, önálló optikai rácsokként működnek. Ez az értelmezés a nemesopál színjátékának keletkezésére lényegében megegyezik BAIER /1966/ és SANDERS /1968/ - előzőekben ismertetett - véleményével. A vörösvágási nemesopál másodlagos szerkezetében ugyanakkor, az ausztrál és a telkibányai mintával szemben, a színjátékára is kiható, egyedi sajátságokat tapasztaltunk. Legszembetűnőbb a morfológiai elemek poligonális és egymástól eltérő alakja, melyek mérete 0,25-0,60 yum között változik. Illeszkedésükre jellemző szimmetriát az Ewald-szerkesztéssel triklinként határoztuk meg. A másodlagos szerkezet periodicitása, az albithoz hasonló poliszintetikus ikerlemezek következtében az ikersík normálisa irányában csak rövid távon /d < 20 yum/ állandó. A Wulf-hálón egy foltról rögzített fónydiffraktogram egyértelmű-