Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei

lényegesen kisebbek. Ez a nagyfokú hasonlóság a bezoár-vadkecske /Capra aegagrus Brxleben/ őstől rálő származással magyarázható. Feltételezhető, hogy a kis- és előázsiai területekről származó aegagrustípusú házikecskék rövid idő alatt jutottak a Kárpátmedencébe, mert vad őseiknek bélyegeit még magukon viselik. Ezeket az ősi jellegeket csak úgy tudták megtartani, hogy idegen, autochton /pl. "prisca"/ házikecske populációkkal nem keveredtek, illetve a származási területükről történő elkerülésük óta a megváltozott földrajzi környezetben genotípusuk sem változott meg. A Szerencs-taktaföldvári házikecskék nagy testméretúek voltak..A metapodiumok hosszméretéből Schramm-mődszerrel /SCHRAMM 1967./ számított marmagassági érték: 008,76 mm /nfstáaj/* illetve 7o7,25 mm /hím/. A Szerencs-taktaföldvári junok kistestméretű tőzegjuaok /Ovis aries palustris Rütimeyer/ voltak. Egy nőstény egyedtől származó metacarpus hosszméretéből Teichert-módszerrel /TEICHERT 1975./ számított marmagassági érték: 562,35 mm. Juh szarvcsap lelet nem került elő. A kiskérődzőcsontok testrégiók szerinti /KRETZOI 1968./ megoszlása - kedvezőtlen reprezentáció ellenére is - heterogén. A legtöbb csont a fej /A/, a "húsosvégtag" /C/, majd ezt követően a "szárazvógtag" /D/ régióba tartozik. A törzsrégióba /B/ egyetlen pelvistöredék tartozik csak. Meglepő a törzsrégió /B/ csontok közül a csigolyák* és a bordák teljes hiánya, és ha megnézzük a 3. táblázatot, akkor még szembetűnőbb az az eltérés, amiben a kiskérődzők csontmegoszlása a szarvasmarháétól eltér. A kiskórődző-csontanyag megoszlásából arra következtethetünk, hogy a juhokat ós a kecskéket nem a feltárt teleprészen ölték le és készítették elő fogyasztásra, hanem a telep más fel nem tárt részén, vagy azon kívüli területen. A telepen feltárt objektumokban csak a táplálkozás szempontjából legjobban értékesíthető húst tartalmazó végtagok csontjai, illetve a fejrész csontjai kerültek. A mellső- és hátsó végtagokat a feldarabolási helyen csonkolták, ezért nem került elő ujjperc a feltárt teleprészen. Hasonló kiskérődző-csontmegoszlást lehetett megfigyelni a Szajol-felsőföldi koraneolitikus telepen is /VÖRÖS sajtó alatt I./. A kiskérődző-állomány 83,34 %-át kifejlett korukban /3 éves vagy annál idősebb/ vágták le, tehát a tenyészállatokat fogyasztották el. Mivel a kizárólagos húshasznosítást reprezentáló juvenilis korú csontmaradvány csak két egyedtől való, azt feltételezhetnénk, hogy a kiskérődzőknek húsállatként való felhasználásukon kívül volt egy "elsődleges" hasznosításuk is /pl. bőr, "gyapjú", a kecske esetében a tej/, de ezzel