Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei

A szarvasmarhák esetéhen az őskori telepásatásokon megfigyelt törzsrégió /B/ csontok jelenléte illetve dominanciája arra enged következtetni, hogy a telepen kívül tartott, legeltetett állatokat lábon hajtották a telepre leölésre és feldarabolásra, szemben a kiskérődzőkkel és sertésekkel. Hogy az állatok leölésének és feldarabolásának volt-e telepen belül erre*a célra kijelölt speciális helye - közösségi vagy egyéni tevékenység volt-e - egyelőre a kedvezőtlen reprezentációjú telepásatások miatt nem tudjuk. A Szerencs-taktaföldvári telepen a szarvasmarház közül 2 egyed /7,14 %/ maturus, 19 egyed /67,85 %/ aduitus, 6 egyed /21,43 %/ juvenilis és 1 egyed /3,57 %/ infantilis korban került fogyasztásra. A 28 egyed szarvasmarha által termelt életkorcsoportonként kalibrált hasznos húsmennyiség: 6125 kg. Kiskórődzők-: A telepen a kiskórődzők mindkét faját tartották. Mivel a kecskemaradványok a kiskórődzők osteologiai anyagában dominálnak, feltételezhető, hogy a kiskérődző-állományban is nagyobb egyedszámmal képviselt faj a kecske volt. A kecske igénytelen háziállat, gazdasági haszna valószínűleg abban is rejlett, hogy rendkívül gyorsan fejlődik. Egy éves korára már tenyészérett, és eléri a fajtájára jellemző testnagyságot. A testsúlyhoz viszonyított megtermelt tej mennyiségét figyelembe véve a házi kérődzők közül a legjobb tejtermelő. A szarvasmarha által termelt - testsúlyhoz viszonyított - tejmennyiségének a kétszeresét adja. Jő tápanyaghasznosítő, különösen a száraztalajú, bokros legelő területeket kedveli. Hirhedt erdőpusztító, különösen a fák-bokrok fiatal hajtásainak lelegelésével okoz drasztikus "erdőírtást". A szerencsés szarvcsapleletek lehetővé teszik a házi kecske típusának a meghatározását. A 4 nőstény és 1 hím egyed szarvcsap struktúrája egyértelműen aegagrus-típusú. A szarvcsap mindkét nemnél szablyaalakú. A hímeknél a szarvcsap hátra kb 1/4 körívben-, laterálisán enyhén ívelt. A hímek szarvcsapbázis-keresztmetszetére a latero-caudalisan asszimetrikus "vízcsepp"-forma a jellemző. A szarvcsapok alsó 1/3-án éles frontalis él húzódik. A nőstények szarvcsapja kisebb, habitusában megegyezik a hímekével. A szarvcsap alig ívelt, egyenes. Báziskeresztmetszete szabályos ellipszis-forma. Magyarországon az őskor folyamán a kis- és előázsiai bezoár-vadkecske szarvcsapstruktúrával a legnagyobb hasonlóságot a későneolit telepeken előkerült házikecske szarvcsapok mutatják. A későneolitikumot megelőző időszakokból aegagrus-típusúnak meghatározott szarvcsapok