Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Blaskó János festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Eger

Az egyes rajzi foglalkozások elején történő szá­monkérés következetessége fegyelmező, az anyag elemző feltárása élmény erejű hatásával szemlé­letformáié tud lenni. Ez a csoport előtti korrek­tura, az összehasonlítással végzett tanári véle­ménynyilvánítás Ízlésformáló erejü « amelyről az idők folyamán meggyőződtünk. Az ilyenkor is meg­mutatkozó tanári igény pedig mércéjét mutatja a hallgatók iránt támasztott követelményeknek. Elvünk a jó képességű hallgatók külön támoga­tása mellett a mindenkori hallgatói csoport egy­ségesen jó szintre emelése /erre is egy fényké­pes tabló utal/. Célkitűzésünk annak a rendkivül nehéz feladatnak megoldását feltételezi, amit az egyes hallgatók személyiségének megismerése, egyéni képességük figyelembevétele melletti ki­bontakoztatása képez. A tanár részéről ez nem kevesebb feladatot jelent, mint egy nemes arány megvalósitását, amelyben a személyes gyakorlat, rutin, stilus és a hallgatói készség-képesség viszonya vesz részt. Az egyéni stilus rákénysze­ritésének egyszerű módszerénél lényegesen nehe­zebb a háttérben maradó tanár pregnáns szempon­tokkal, gondos ellenőrzéssel, türelmes és mér­téktartó bemutatással, az egyéntől is erőfeszí­tést kivánó s igy megharcolt eredményekhez veze­tő metódusa. Pedig ezt a nehezebb utat kell jár­nunk és járjuk is, mert ebben a tanári tevékeny­ség "sine qua non"­ja van jelen: az önkibonta­koztatás átéltté tett élménye! Ez egyike azoknak

Next

/
Thumbnails
Contents