Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Blaskó János festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Eger

gazdag tartalmának, alkalomadtán felmutatható praktikus voltának, "alkalmazkodó magatartásának" köszönhető, de még mindig nem az a felismerés élte ti.., ami erénye, lényegi b ártalma, _ Jcizárólago a sajátjai Az idők során szaktárgyunk közkinccsé tételének; iskolai munkában való felhasználásának;, a tanitás formai lehetőségeinek, társadalmi méretű birtokbavételének több koncepciója látott napvilágot és enyészett el, hol a helytelen elvekj hol a meg nem értés, hol a részvétlenség, hol pedig a divatoknak hódolás miatt

e Pedig a szakemberek már többször fogtak össze, hogy megmutassák, mindenki számára láthatóvá tegyék tárgyunkban rejlő felbecsülhetetlen szakmai és nevelési ér

tékeket* Valamikor az 50-es években a Műcsarnok összes termeit betöltő kiállitás bizonyította a látogatók előtt a rajzi ismeret alkalmazhatóságának a társadalom egészét érintő szerepét. Mindenki tapsolt! A szak helyzete mitsem változott; maradt az oktatásban résztvevő tárgyak perifériáján, még ha oly kitűnő szakember oktatta és bizonyította is a taníthatóságot, a tárgy nevelői erényeit. Azok számára tehát, akik az előzményeket ismerik és történetesen a rajztanárképzésben foglalatoskodnak, sőt hivatásul vallják azt, bőven van feladatuk és nagy a felelősségük, mind szaktárgyukkal, mind tanítványaikkal, közvetve a társadalommal szemben. Súlyos hát a tanszékek terhe, ha a képzést 11-