Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Blaskó János festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Eger

letően feltett mit és hogyan oktassunk kérdésekre választ kell adni. Különösen az, ha a körülmények változása oly gyors ütemű, mint ezen az 1948-ban beindult, akkor pedagógiainak nevezett főiskolán, ahol az egymást váltó reformok során az egyszakos kétéves képzéstől előbb kétszakos hároméves, majd háromszakos négyéves képzésen át eljutottunk a ma érvényben lévő, 64-65-ös tanévben beindult kétszakos négyéves képzésig. Tegyük még hozzá, hogy egyes reformmódositások is eredményeztek a szakképzés szempontjából uj megoldást igénylő feladatokat, hogy példaként az 1973-as módositást említsem, amikor a rajzolás-festés tárgy szigorlatának megváltozott száma és tantervi helye jelentett uj helyzetet. A főiskolai képzés változásának ütemével párhuzamosan az általános iskolai oktatás tantervei is dinamikusan alakultak. A változásokat természetesen nem lehetett, és nem is lehet figyelmen kivül hagyni, hiszen erre az iskolatípusra képezünk szaktanárokat. Az eddig elmondottakból kiderül, hogy egyrészt a mult ismeretének tanulságai és a felelősség, másrészt a mozgásban lévő főiskolai és általános iskolai reformok, továbbá a szintén formálódó szaktárgyi arculat permanens kutatómunkára kényszeritette a tanszékeket. Ez a többirányú szorítás a szakoktatás és nevelés ujabb és ujabb módszereinek keresését igényelte, dinamikus alkalmazkodást a felpörgetett életritmushoz.