Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Blaskó János festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Eger

csak más-más mintázattal válik sajátossá. A Rajz Tanszékeknek ez az ujabb demonstráció­ja - azt hiszem -, a legjobb időben szerveződött. Igen fontosnak tartom a jelen alkalmat, mert na­gyobb nyilvánosság és - remélhetőleg a szak to­vábbi körülményeit, létét pártolólag befolyásolni tudó és akaró - jelentős személyek előtt válik láthatóvá az eredményekben az a küzdelem, amelyet a tanszékek vivnak feladatuk sokirányú teljesíté­séért, a szakma elismertetéséért, megbecsüléséért minimálisnak mondható megértés és támogatás mel­lett. De fontosnak tartom ezt a demonstrációt azért is, mert oly időben valósult meg, amikor a szak­mai összefogásra a tárgy érdekében igen nagy szük­ség van* A rajztanitás - hogy ismét a múltba lépjek ­régóta vivja harcát a létezésért! Talán tul drá­mainak hangzik ez a kifejezés,de aki 1945-től napjainkig figyelemmel kisérte útját, különösen, ha tevékenyen részt is vett az alakitó és oktató­nevelő munkában, tudja, hogy a szak léte nem egy­szer forgott veszélyben. Azt is tudja, hogy volt idő, amikor a középiskolai rajztanárok más szakra voltak kénytelenek átképezni magukat tárgyuk meg­szűnése miatt. Az általános iskolában is reformok és reformmódositások keltettek bizonytalanságot óracsökkentésekkel, óraátrendezéssel és ez a hely­zet a jelenben is! Hogy még mindig élünk, ez tárgyunk rendkívül

Next

/
Thumbnails
Contents