Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő összegezése

-hogy is mondjam- túlzottan automatizált alkalmazása valóban megrövidítette a tanulókat az alkotás, vagy az önkifejezés terén. A hiányok megmutatkoznak és cselekvésre serkentenek. Tapasztalható - különösen a hazai INSZEA bizottság működése óta- egy ujabb angolszász szemléleti beáramlás, és az un.tematikus rajzoknak /tudjuk, hogy ezek a "gyermekmüvészet" keretébe tartoznak s nem is mindig tematikusak/ ismét megnőtt a becse. Állitólag ebben a műfajban tud a gyermek ugy megszólalni, hogy ez már kreativ Önkifejezés. Ám itt adódik egy nagy pedagógiai gond. Először: mindenki tudja, hogy egy bizonyos életkoron túl - ez kb. a 12 életév - a tematikus "szabad" kifejezést nem lehet erőltetni. Amint a logikum kontrollképessé lesz, ez a fajta "szabad" kifejezési tevékenység hirtelen elenyészik, sőt még az emlékei is elmosódnak valamire szóló eredmények sem a magatartásban, sem az Ízlésben, sem a müértésben nem mutathatók ki.Már most, hogy miért nincsenek tanulópályázatok abban a témakörben, amelyet kiállítási anyagunk reprezentál? Mert ez a szemlélet szélesebb körben még nem ismerős. Szakmánk hivatali irányitói sem ismerik eléggé, vagy ha ismerik, nem biznak benne. A pályázatokat kiíró intézmények pedig alighanem teljesen táj ékozatlanok.