Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő összegezése

héz a helyzet. Jelenleg például a budapesti gimnáziumokban a rajztanároknak 6-8 órája van. Ez annyit jelent, hogy a gimnáziumi vizuális neveléssel alig számolhatunk.Ezek a kollegák nyugdijba mennek s azután - a kis óraszám miattmegszünik a rajztanári katedra. A szükséges óraszám ellátásával vendégtanárokat biznak meg- rendszerint alacsonyabb képesitéssel - vagy elosztják a testületben, Igy is, úgy is rossz. Csak sok párhuzamos osztállyal működő gimnázium tud óraszámot biztositani a szaktanárnak. Ilyen alig van. Következmények: a Képzőművészeti Főiskolán folyó tanárképzés tulajdonképpen nullázva van. Öt éve nem érkezett pályázati felhivás nálunk végzett rajztanár részére. Mire és kinek képzünk szakembereket? Kövessük el újra a régi hibát, és vezessük be a müvész-diplomát? Válasszuk el újra egymástól az elválaszthatatlant? Most azon gondolkodunk, hogy afféle "vizuális szakembert" képezzünk, akit a közművelődési, tanácsi szervek tudnának sokoldalúan alkalmazni. Am a valódi, megbízható bázist, a középiskolát nem lehet a vizuális nevelés hatékonyságának feladása nélkül pótolni. Ismétlem tehát, hogy minden erőt most az álta-