Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

kölcsönhatások révén /vonzások, taszítások/ átmeg átszállnak egyik pályáról a másikra, az igazi atommag-modell tehát egy vibráló és világító gömböcske. Nem folytatom a példákat, de azt hiszem hátborzongatóan szépek és meggyőznek bennünket arról, hogy tudomány és művészet, igazság és szépség egybeesik, csak "középiskolás fokon" válik kettő /sajnos!/, tudomány-művészet-filozó- fia egyidejűen átszövi a teljes emberi gondolkodást, Ugy kell látni és gondolkodni tanítanunk, hogy ez az egység - legalább elemi tényezőiben már az iskolában is nyilvánvalóvá, élménnyé váljék. Kiállított anyagunk példatára - sőt egész szemléletmódja - ezt sugallja, erre buzdit. Éppen ebből - a világnak, életnek megfelelő bonyolultságból következik, hogy egyes megjegyzések szerint a kiállított anyagnak kissé szétfolyó, vagy inkább "hömpölygő" karaktere van. Ez abból következik, hogy a világ, a jelenségek, a gondolkodás sokféleségét - s persze az ábrázolási, kifejezési lehetőségek variánsait is - kívánja érzékeltetni. Ezt, amit előbbi természettudományos példáim is jeleztek, hogy a látás és ábrázolás síkján nincs össze nem egyeztethető "vegyület"

. hogy a megoldásokban ötletesnek kell lenni /mint pl, a DNS-spirál esete mutatja/, de főleg azt, hogy látásunk és gondolkodásunk modelljében állandó "átszállások" vannak /és szükségesek/, az "elemi" részecskék különböző töltése, vonzása-taszítása hoz létre olyan egyensúlyt,