Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

mely a természetesen jelentkező teljesség "bázisát jelenti. Ezért kérem, nézzék meg még egyszer a kiállított anyagot egy ilyen furcsa, sajátos nézőpontból is. Befejezésül még egy olyan problémára térnék ki, mely a kollégákkal való beszélgetés során felmerült, s mely az előbb taglalt látszólagos ellentmondások körébe tartozik, s tulajdonképpen ál-probléma. Többen kérdezték, vajon az un. klaszszikus. vagy a mai /modern/ művészet tényanyagával, szemléltetési lehetőségeivel éljünk a műalkotások elemzésénél. Engedjék meg, hogy szubjektív legyek, s kissé élesebben fogalmazzak. Tulajdonképpen mi az igazság a "régi és uj" kérdésében? Válaszom csak az lehet, hogy ezt az elválasztást - s igy a kérdésfeltevést is - helytelennek tartom. Véleményem szerint ma ott tartunk, hogy a föld kicsi lett /a kommunikáció, információs rendszerek, közlekedés, utazások, turisztika stb. révén/ távoli tájak, kultúrák, művészeti törekvések közel kerültek egymáshoz /részeként egy politikai-társadalmi, gazdasági egységre, közeledésre való határozott tendenciának/; tudomásunk van mindarról, ami a világon történik, igy a világ különböző művészeti törekvései sem "idegenek" többé, megszűnt az eddig Európa-centrikus szemlélet és értékelés. Ugyanaz a helyzet az "ősi és mai" viszonylatában. A régi és mai kultúrák, művészetek is közelkerültek egymáshoz

. A tér mellett az "idő" fogalma is másként fest