Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)
A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása
dik meg nálunk állandóan az a kérdés; mit és hon nan vegyünk át. plántáljunk ét hazai tala.1un.kba « kertjeinkbe? Vajon igy nem ujra-meg-ujra as lesz-e a tapasztalat, hogy ezek a palánták nem erednek meg, nem növekednek meg, nem terebélyesednek ki? lem akarom most azt - nem is értek hozzá -, hogy ennek a szemléletnek sajnálatos történelmi, társadalmi-szociológiai /kulturális, művészeti stb./ előzményeiről beszéljek. Ez mások feladata. /Ennek megoldása majd ezeknek a "görcsöknek" feloldódását is eredményezheti./ Ezen okck elemzése helyett a szemléletmód másik, már a kulturális /Így pedagógiai/ életben is jelentkező helytelen magatartást említeném* Ez a magatartás abból a /lényegében dualisztikus/ felfogásból fakad, mely szerint valahol fent, maga sabb szférában van a szellemi /elméleti/ élet platformja , s ami ott eldől, tisztázódik, azt a gyakorlatban, a megvalósítás alacsonyabb platformján már egyszerűen csak kivitelezni, végrehajtani kell. Az én tapasztalataim mások. Az elmélet és gyakorlat ilyen szimplifikálása helyett azt állitom, hogy cselekvésben kell gondolkodni /azaz a tett és gondolat állandó egybevetése termékenyíti meg kölcsönösen egymást/, ahol a tény leges realizálás tanulságai, a tények és lehetőségek a tervezéstol kezdve az uj célok kitűzéséig természetes részei az elméleti meggondolásoknak. Az említett és kiragadott "pálmaül'tetési" példa számomra ezzel a tétellel - belső analógiája
