Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

folytán - függ össze, de mintegy ütközik is. A svéd és japán példa átvételével is - bár megoldási törekvéseik ismrete feltétlenül szükséges azért nem érthetek egyet, mert nem a sa.ját "cselekvési rendszerünk

éből fakadd, azzal szervesen összefüggő, egységet alkotó elvi meggondolásokat tükröz* A svédek és japánok /de mások is/ talán azért találtak megfelelő megoldásokat /mondjuk igy: koncepciókat/, mert saját talajukra saját növényt ültettek, s azt hazai "klímájuknak" megfelelően gondozták. Másik megjegyzésem Németh Lajosnak egy olyasféle megállapítására vonatkozik, mely szerint ha jól emlékszem - nem is annyira a "vizuális nevelés makettjében", hanem inkább a munkát végző

. a megvalósító "emberben" kell gondolkodnunk

. Ez újra előbbi megállapításaimra utal, mert ahogy itt beszélünk, állandóan Önöket látom magammal szemközt, Önöket, akik a vizuális nevelés ügyét a gyakorlati tevékenység során "viszik", megvalósitani igyekeznek. Persze, a Bizottság által vizsgált, és kidolgozott "makett" is lényeges /nagyon is lényeges/, de erre még várni kell, arra, hogy ez a rendkívül fontos és izgalmas munka olyan modellt eredményezzen, melyre építeni lehet, ami megvalósítható. De mig erre várunk, Önöknek "dolgozni" kell. Mondjuk igy: látni és rajzolni kell tanitani; a művészetek alkotásait megszerettetni, a tanulóknak befogadni, nyelvét érteni, esztétikai kifejezési eszközeiket értelmezni, alkalmazni